44299. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsolás vasúti kocsik számára

(10) forgáscsapja ezen térbe nyúlik és forgattyúszerű (20) testtel van ellátva, mely célszerűen a csappal egy darabot képez. Ezen tér fenekében és födőjében csapokon van ágyazva a (21) forgatlyúhurok, mely a (20) forgattyúval együtt a kapcsolás tulajdonképeni elreteszelő berendezését képezi. Mindegyik hurok egy-egy (22), illetve (23) fülrésszel bír, melyek között egy (24) vonórúgó van alkalmazva; a forgattjúhurkok továbbá külön (25), illetve (26) vezetőfölületekkel vannak ellátva, melyeknek alakja és működési módja később adatik meg. A (11) kapcsolókampó a (10) csapon van alkalmazva ; a kampó középvonala azon A-A vonal, mely a kapcsolás eszközlése után, a kampó mozgási központján vízszintesen átvezethető. A kettős (21) forgattyú tengelye a (15) fodőn átnyúlik és kívül egy kis (28) karral van ellátva (1. és 2. ábra), mely a (29) lánc útján a kocsifenék alatt ágj^azott (31) vezetőrúdtól elágazó (30) karral áll kapcsolatban. Ezen rúd mindegyik végén egy-egy (32) fogantyú van elrendezve ; a rúd hosszirányban kissé eltolható, hogy adott esetben a fogantyút a kocsi oldalán megerősített kis (33) konzolra lehessen fölhelyezni. Az elreteszelő szerkezet ezen foganatosítási alakja a következő módon működik. Ha a kocsik össze vannak kapcsolva, illetve a reteszelés megtörtént, a kapcsolókampó (A—A) középvonala vízszintes helyzetben vau és az elreteszelő szerkezet különböző alkatrészei a 7. ábrán föltüntetett helyzetben vannak, hol a (24) rugónak a (21) forgattyúhurokra gyakorolt hatása által tartatnak meg. Azon a helyen, hol a (20, 21) forgattyúk homlokfölületei érintkeznek, a két fölület normálisai a (21) forgattyú mozgási központján mennek át; a (20) forgattyú, illetve a (11) kapcsolókampó minden mozgása tehát ki van zárva, mielőtt a (21) forgattyú el nem tolatott. Hogy a kapcsolást kioldhassuk, a (32) fogantyút elforgatjuk és a (29) láncot megfeszítjük, mi mellett a (21) forgattyú a (24) rúgó megfeszítése közben, a 8. ábrán látható helyzetbe vitetik át és ott egy dudorodás által megakasztatik. Egyidejűleg a (11) kapcsolókampó maga annyira megemeltetett, hogy a kapcsolófülből kilép. Mint a rajzból látni lehet, a (24) vonórúgó középvonala ezen mozgás által a (21) forgattyú mozgási központján túl van vezetve, amiáltal a forgattyú megakadályoztatik abban, hogy a rúgó behatása alatt, előbbeni helyzetébe visszatérhessen. Maga a kapcsolókampó sem haladhat tovább jobbra (7. ábra), mert abban toldata megakadályozza, míg a kocsik kölcsönös hélyzetükben maradnak. A kapcsolás ekkor ki van oldva. Ha a szétkapcsol ásnál a (20) forgattyú a kapcsolótagoknak a kapcsolás meghúzása által esetleg létesített súrlódása folytán a forgásban megakadályoztatnék, a két forgattyú rúgós kapcsolata folytán a (21) forgattyú mégis elmozoghat, míg a fönt említett, megakasztott helyzetbe (8. ábra) jut. Hogy most a (11) kampót ki lehessen oldani, a kocsikat előbb össze kell tolni, hogy a kapcsolás feszültsége engedjen és a (11) kampót a (24) rúgó által a 8. ábrán föltüntetett helyzetbs lehessen hozni. Miután a kocsik széthúzása által a (12) toldat szabadon adatik, a (11) kampó a (24) rúgó húzása által még egy kissé megemeltetik, míg A—A középvonala és a (20) forgattyú a 9. ábrában föltüntetett helyzetet foglalják el. A forgattyú további mozgása megakasztatik az előbb említett (25, 26) homlokfölületek kölcsönös hatása által, mely a (21) forgattyú további visszavezetését is megakadályozza. A (25a) orrnak a (26a) bemélyedésbe való biztos kapaszkodása azáltal van biztosítva, hogy a 8. ábrán föltüntetett helyzetben a (24) rúgó középvonala, mint említettük, a (21) forgattyú forgási középpontján túl vezettetett és ezáltal megakadályoztatik abban, hogy elmozduljon, mielőtt a (20) forgattyú annyira elforgattatok, hogy a (25a, 26a) részek egymásba kapaszkodhatnak. A rúgó ezután a (20) for»attyúnak fönt említett mozgása folytán ismét a (21) forgattyú központján megy át és azt egy darabbal balra visszavezeti. A (25a, 26a) kapcsolófölületek akkép vannak alakítva, hogy a két forgattyú helyze-