44276. lajstromszámú szabadalom • Vezeték kapcsolási rendszer csoportbeosztás szerint dolgozó önműködő telefonközpontoknál

mát áttekinthessük, a következőkben a különböző rendszerekhez tartozó egy-egy kiválasztóállvány összeállítását közöljük: A százas-rendszernél egy kiválasztóállvány 100 vezeték-kiválasztóból, az ezres-rendszernél 100 csoport kiválasztóból és 10 vezeték-kiválasztóból, összesen 11Ö kiválasztóból, a tizezres-rendszernél 100 első csoport kiválasztóból 10 második csoport kiválasztóból és 10 vezeték-kiválasztóból, összesen 120 kiválasztóból áll. Eme számok oly föltétel mellett elegendők, ha minden fölhivási irányban 10% összekötővezeték van alkalmazva, ha az összekötővezetékek százalékszáma nagyobb, a kiválasztók száma is nagyobb, de aránylag csak igen kevéssel. Eme most jelzett rendszer ismert hátránya az, hogy az első fokon a kiválasztók száma aránytalanul nagy, jóval nagyobb, mint amennyi a beszédközvetítéshez szükséges. Ugyanis minthogy minden beszélgetésnél csakis egy-egy szükséges a különböző csoportokba tartozó kiválasztókból, gazdasági és műszaki okokból a központon a különböző csoportokba tartozó kiválasztók számának azonosnak kellene lennie. Ha már most ennek dacára az első csoportba tartozó kiválasztók száma 90°/o-kal nagyobb, mint a következő csoportba tartozóké, ennek oka kizárólag csak bizonjos műszaki nehézségek, melyek meggátolják, hogy az első csoport kiválasztók számát csökkentsük, de természetes a törekvés eme hátrány megszüntetésére. Az erre lehetséges különböző módszerek közül azt fogjuk legelőnyösebben választhatni, mely lehetővé teszi, hogy a csoportkiválasztók száma az összes fokozatokban azonos legyen. Ezt a célt, hogy az összes különböző kiválasztók (első, második stb. csoportkiválasztó és a vezeték-kiválasztó) száma azonos legyen, a találmány szerint az úgynevezett kétkiválasztós elv és a Strowgerféle csoportelrendezés kombinálásával érjük el. A kétkiválasztós elv oly kapcsolási módszer neve, mely a kézikapcsolásos rendszernél szokásos kétzsinóros rendszer átviteléből származik. A kétzsinóros rendszer tudvalevőleg azon alapszik, hogy rövid, két végükön dugókkal fölszerelt vézetőzsinórokat alkalmazunk, melyeket a kezelő oly módon használ, hogy a kapcsolás létesítése céljából a kérdődugót a fölhivó vezeték kapcsolójába, a kapcsolódugót pedig a fölhívott vezetekébe dugja, a zsinórok száma pedig az egyes munkahelyeken akkora, hogy a kezelő a legnagyobb forgalom esetében is létesíthesse a kivánt kapcsolásokat 100 előfizetőnél rendszerint elégséges 10— 15 zsinór. Ha ezt az elvet az önműködő központokra visszük át, a dugópárokat kiválasztó párok helyettesítik, melyek mozgó kontaktusait a dugók módjára egy zsinór köti össze egymással. Kapcsolás létesítésénél az egyik kiválasztót — előzetes ki választót - a fölhivó vezetékre, a másikat egy normális csoport- vagy vezeték-kiválasztöt'a fölhívott vezetékre kell beállítani. Minthogy minden beszélgetéshez egy-egy kiválasztópár szükséges, a kétzsinóros rendszernél szerzett tapasztalatok szerint 100 előfizető rendszernél körülbelül 10—15 kiválasztópár elégséges. A jelzett kettős kiválasztó elvének a Strowger-féle csoportosító rendszerrel való kombinálását oly * módon végezzük, hogy minden beszélgetés létesítésénél a fölhívott vezeték és a következő csoportkapcsoló vezeték között az összeköttetést kiválasztó párok (előzetes kiválasztók és első csoportkiválasztók) az első és második és minden következő csoport között egész a fölhívott vezetékig egyes kiválasztók létesítik — úgy mint kézi üzem esetében az egyes zsinórok — a Strowger-féle kiválasztó csoportosító rendszer alapul vételével'. Az ekként javított Strowger-féle kiválasztó állvány ^.Ital elérhető egyszerűsítés a csatolt rajz 1—3. ábrájából tűnik ki, mely szerint 100 előfizetőhöz tartozó kiválasztó állvány 10% egyidejű kapcsolás