44211. lajstromszámú szabadalom • Szívógázberendezés kátránydús gázok részére

mire a (bl) födelet elzárjuk s a (e) tolattyút kihúzzuk úgy, hogy a szén az (a) térbe hull. A (h) csapon át vizet vezetünk be a (g) csőbe, mely a legmelegebb övet vévén körül, majdnem izzó úgy, hogy a víz elpárolog. A még esetleg visszamaradó víz az (i) csőben gőzölög el. Ezen különleges módja az elgőzölögtetésnek, mely külön tüzelőanyagnak fölhasználása nélkül megy végbe, egy különösen előnyös újítást képez. Az (i) csőből a gáz az (1) csőbe jut, ahol az (n) légkamrában fölmelegített levegővel keveredik s ezzel együtt az (o) nyílásokon kiáramlik. A gőzlégkeverék most a szénen halad át s ismert módon vízgázt állít elő, mely az (e) csövön át távozik. A gáznak kátránytól való tisztítása s ezzel kapcsolatban a hűtése is jelen berendezésnél fölösleges. A gázt csakis a magával ragadott szénrészecskéktől és hasonlóktól kell megtisztítanunk, ami következőleg történik. Az (e) csőből a gáz egy hosszú (p) kamrába jut, melyben (q) válaszfalak vannak alkalmazva. Minden második válaszfal fölül (ql) nyílással van ellátva, az ily nyílással el nem látott válaszfalak pedig alul rövidebbek úgy, hogy a gáz a (p) kamrán a nyilak irányában zeg-zugos úton lassan halad át. A (p) kamra fenekén víz folyik, amely a lerakodó tisztátlanságokat viszi magával. A (p) kamra fenekén jelen találmány értelmében csökkenő magasságú (e) falak vannak alkalmazva, minek következtében a víz kaskadokban (vízesésekben) halad tovább. Ezáltal azt érjük el, hogy az átfolyó víz állandóan kevertetik, ami a víznek tisztítóképességét növeli. A (p) kamrából a víz a tisztátlanságokkal együtt az (s

) gyüjtőtartányba jut. A gázt a (t) csövön át közel a gép bevezető nyílásához vezetjük s csak itt keverjük hozzá a levegőt, amiáltal elkerüljük, hogy a levegő által lehűtött gáz még hosszú utat tegyen meg, ahol kátrány rakodnék le. A levegő az (u) csapon, a (v) köpenyen és a (w) nyílásokon át áramlik be. Utóbbiak a levegőnek jó elosztása és keverése céljából körben vannak a (t) csövön alkál; mazva, miáltal egy külön keverőszekrénynek az alkalmazása fölöslegessé válik, (x) a beeresztőszelep. Az (y) csatorna, melyen át a gázlégkeverék a (z) hengerbe áramlik és az égéstermékek a hengerből eltávoznak, a (z) hengernek legalsó részével egy szintben fekszik. Ezen elrendezés egyik főoka annak, hogy a mótor működésében nem állnak be zavarok. Ugyanis megszűnik azon kellemetlenség, hogy a henger alján égési maradékok összegyűlhetnek és izzásuk által a gyújtásnak rendes menetét zavarják. Ezen égési maradékok mindegyik kipuffogásnál a hengerből kihajtatnak. A szelep- és szabályzószerkezet a következő : AZ ismert módon alkalmazott (1) szabályzó tengelyen (2. ábra) a (2) ékvezetékben eltolható (3) hüvely ül, melynek (4) feje gyűrűs bordák által hengeres fogasrúdnak van képezve. A hüvelyen továbbá a lejtős (5) bütyök, valamint a lejtővel s alkotómenti (7) résszel bíró (6) bütyök és a két bütyök között az üres járatnak megfelelő hengeres (8) rész látható. Az (1) tengely a (9) regulátort hajtja, melynek (10) hengelazán ül a (11) gyűrű. Utóbbin a (12) pecek van alkalmazva, mellyel a (13) emeltyűnek villája kapcsolódik. A (13) emeltyű a (14) fogasívvel szilárdan van összekötve, mely a (15) fogaskerekek útján a (4) hüvelyfejjel kapcsolódik. Ugyancsak a (14) fogasívhez még a csuklósan összekötött három részből álló (16) rudazat van hozzáerősítve, mely a (17) légszabályozó szelepet működteti. A gázlégkeveréket beeresztő (x) szívószelep (19) orsója a szelepházból kinyúlik, miáltal a szelepház kátránylerakodás ellen biztosítva van. A (19) orsóra a (20) rúgó hat, mely a (21) tokban van alkalmazva. A (21) tokra a (22) rúgó gyakorol fölülről nyomást, másrészt pedig ezen tok karimája alá a kétkarú (23) emeltyű (3. ábra) egyik vége nyúlik, mely emeltyűnek másik végén a (24) görgő ül. (25) az ismert szerkezetű kipuffogó szelep, melynek ismeretes vezérlése a rajzon ninesen föl tüntetve. A (25) szelep fölött az úgynevezett (26) biztonsági szelep van alkalmazva, melyet (27) orsójá-