44188. lajstromszámú szabadalom • Indító készülék elektromótorokhoz
helyzetet foglalja el, a három (13) kivágások egyikébe behatoljon. A (9) gyűrű külső fölülete hullámalakúan van kiképezve és ezenkívül még három tulajdonképeni (14° —14-2) záró foghézag van alkalmazva, melyeknek egyikébe a megfelelő időpontban a (15)-nél elforgathatóan ágyazott (14) fékemelő zárófoga belekapaszkodik. A (16) rúgó a (14) emelőt állandóan leszorítja. A (17) hullámok a (10) kilenesek toló irányával szemben folyton hosszabbak, tehát a (14) emelő egy-egy föl- és lemenetelének időtartama mindig nagyobb lesz, minél inkább közeledik a záró fog a (6) toknak a (1S; nyíl irányában történő elfordulása alkalmával a következő, tehát utánsiető, pl. (141) hézaghoz. A (6) tokban nyugszik a (19) spirálrúgó, melynek külső vége, mint a 2. ábra mutatja a hengeres tokrésszel szilárdan van összekötve. Ezen rúgó belső vége egy szintén teljesen lazán a szilárd (8) tengelyen forgó (20) emelő agyával szilárdan van összekötve. Ezen (20) emelő szabad vége a külső (23) kapcsoló emelő mindegyik végső helyzetében. ahogy az 1. ábrán teljes vonalakkal, a 2. ábrán szakadozott középvonalakkal jelezve van, a (6) tok hengeres részének oldalt kiálló, az 1. ábrán pontozással jelzett (24) orrához támaszkodik. A (20) emelő a (25) fogastengelykapcsolás útján a (23) emelővel van összekötve, mely szintén lazán forgathatóan van a szilárd (8) tengelyen elrendezve. A 2. ábrán az egész kapcsoló a kikapcsolási helyzetben van. Az 1. ábrán pontozással jelzett kontaktusrúgók a (27) szigetelő részeken fekszenek és a (23) kapcsoló emelő baloldalt van. Ha a (23) kapcsoló emelő a (18) irányban tetszőleges gyorsasággal a szakadozott középvonallal jelzett második végállásba vettetik át, akkor ezáltal mindenekelőtt csak a (19) rúgó feszittetilc meg, mert az ellenállás, melyet a (16) rúgó által megterhelt (14) kilincsemelő kifejt, túlnagy, semmint a (6) toknak és a vele a (10) kilincs útján összekapcsolt (9) gyűrű épp oly gyors veleforgását lehetővé tenné. A (19) rúgó azonban megfelelőn alakított (17) hullámok elrendezése folytán a (16) rúgó erejét mégis legyőzi azáltal, hogy a (9) gyűrű és ennek megfelelően a (6) tok is lényegesen csökkentett sebességgel a (18) nyíl irányában követhetik a mozgást. A (6) tok ezen forgásával egyidejűleg a két (4. 5) rúgó is a (2, 3) kontaktusrészeken átcsúszik és a motor ismert módon a külső (23) kapcsoló emelő hirtelen árlendítése dacára mégis csak lassankint kapcsoltatik be. A (19) rúgó eközben lassankint veszti el erejét, minthogy azonban a (17) hullámok, mint már említettük, úgy vannak kiképezve, hogy eleinte rövidek és erősen emelkednek, a koszorú hátsó részében pedig hosszúak és gyengén emelkednek, az erő és ellenállás között fennálló viszony az egész úton körülbelül egyenlő és a kapcsoló rúgok a rúgóerő fogyása daczára mégis egyenletesen és az utolsó kontaktusig mozgattatnak. Ha a (4) és (5) rúgok az utolsó (3) kontaktusrészig (2. ábra jobboldal) jutottak, a (14) emelő orra a (9) gyűrű (141) hézagába ugrik és a (24) orr is ismét nekifeküdhet a (20) emelőnek. A rajzban föltüntetett foganatosítói példánál azonban az összelrendezés olyan, hogy a (23) emelő által leírt szög nagyobb, mint a (4, 5) rúgok által leírt úgy, hogy az (5) rúgó már a (28) ütközőhöz támaszkodik, mely a (23) emelőnek szakadozott középvonallal (2. ábra) jelzeit végső helyzetétől bizonyos szögtávolságban van, mielőtt a (19) rúgó feszültségét teljesen elvesztette volna. Ezáltal elérjük, hogy a (19) rúgó a (4, 5) rúgok mozgásának utolsó része számára is még elegendő erős lesz, hogy a (4. 5) rúgókat még a (28) ütközőig vezethesse. A (24) ütköző ez esetben a (23) résszel fogas tengelykötés útján összekötött (20) emelőtől szintén bizonyos távolságban marad. A (20) emelő a jobboldali végső helyzetben vagy a kéz puszta nyomása vagy valamely alkalmas szorító- vagy megakasztó berendezés által tartatik meg. Ha a (23) emelő kikapcsolás céljából a (18) nyíllal ellentétes irányban forgattatik, akkor a (20)
