44174. lajstromszámú szabadalom • Szigetelőtámasz magas feszültségfű elektromos áramok vezetői számára

- 3 -ványai beragaszthatnak. Minden ragasztott összeköttetésnél az egymással szembenálló fölületek célszerűen recézve vannak, hogy a ragasztóanyagot jobban megtartsák.

Az 5. és 7. ábrán a szigetelő egység részei több mint egy karimával bírnak. Az

5. és 6. ábrán oly (11) összekötő hüvelyek láthatók, melyeknél a válaszfal hiányzik; a hüvelyek haranggal vagy karimával lehetnek ellátva (6. ábra). Az 5. ábrán föltüntetett esetben a (11) hüvely fémből készülhet.

A szomszédos szigetelő részek kiálló végeit körülvevő hüvelyek helyett célszerűen acélból vagy vasból álló belső (12) összekötő csapok is használhatók (7. ábra). A rajzon föltüntetett foganatosítási alaknál a csapok be vannak ragasztva, azonban megerősítésük más is lehet.

' A 10. ábrán föltüntetett szigetelő azonos részekből áll, melyek egymással közvetlenül kapcsolódnak.

A találmány mindazon szigetelő szerkezetekre vonatkozik, melyeknek egységei úgy vannak elrendezve, hogy csak húzó és nyomó igénybevételeknek vannak kitéve. A S. és 9. ábrán az ezen elv szerint szerkesztett bonyolultabb szerkezet van föltüntetve. Ezen ábrákon ugyan az egységek hengeresek, de a találmány a más keresztmetszetű egységeket is fölöleli.

Ezen foganatosítási alaknál egy pont felé összefutó több elem három vagy több oldalú alappal biró gúlát képez.; a rajzon négyzetes alapú gúla van föltüntetve. Az alapból négy alsó (13) szigetelő egység emelkedik ki, melyek a leírt (6) végkupakokkal vannak ellátva. A (6) kupakok a (14) csapok útján vagy más alkalmas módon a hasonló (15) egységek végkupakjaival vannak összekötve; a (15) egységek konvergálnak és a vasból vagy acélból készült (2) szorítóhoz vagy támaszhoz vannak erősítve.

A fölső és alsó (13 és 15) egységek között lévő csuklók előreláthatólag aequipotenciális helyek, tehát a vasból vagy acélból készült vízszintes (16) rudak vagy támaszok által egymással összeköthetők. Minmiba's

den (13) egység fölső része a következő (13) egység alsó részével (17) szigetelők útján van összekötve.

A leírt vagy az azokhoz hasonló szerkezetek az igénybevételeknek/minden irányban ellenállnak és egyúttal az (1) sodrony által keletkező átüttetésekkel szemben is nagy ellenállást fejtenek ki.

A leírtakból világos, hogy a szigetelő tartónak lényege állványszerkezet, mely elemcsoportokból áll, mimellstt az elemcsoportok végeiken két vagy több elemből álló csoportokká vannak egyesítve, melyek a szerkezetre ható erőket oly kompenensekre bontják, melyek az egyes elemeket csak húzásra vagy nyomásra veszik igénybe.

Mint már említettük, a találmány tárgya több előnnyel bír. Az átüttetés pl. a szigetelőre nézve hátrányos. A jelen szerkezetnél azonban az átüttetés nem fordulhat elő, mert a vezető és a szerkezet valamely fémrésze között a légellenállás sokkal csekélyebb, mint a szigetelő anyag ellenállása úgy, hogy szikra képződik, még mielőtt a feszültség a szigetelő átütésére eléggé megnövekednék. A szikrázás! feszültségkiegyenlítések (beleértve a villámlást- is) azonban nem szükségképen károsak, mert a szigetelők rendesen nagy méretű, vékony harangokkal bírnak, minek folytán a szikraképződés rendesen nem oly veszélyes, mint az átüttetés. A jelen szerkezetnél, melynél az átüttetés ellen kifejtett ellenállás túlságos nagy harangok vagy effélék nélkül is elérhető, a szikrázás által beálló sérülések a minimumra vannak redukálva. A legtöbb esetben tehát, ha szikrázás elő is fordul, a szerkezet tartó és szigetelő képességei a szikrázás után épp oly jók, mint szikrázás előtt. Azáltal, hogy az egyes elemekben a hajlító nyomatékok gyakorlatilga ki vannak küszöbölve, csak oly erők (húzó és nyomó erők) maradnak vissza, melyeknek a szigetelő legjobban ellenállhat, ami által a szélnyomástól, a vezető súlyától st-b. eredő törések elkerültetnek.

Ha tekintetbe vesszük, hogy a szerkezet által a szigetelő képesség növeltetik, az át-