44151. lajstromszámú szabadalom • Eljárás könnyen gyúladó foszforvegyületek és gyújtókeverékek előállítására
Megjelent 1909. évi január iió 27-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 44151. szám. Il/g. OSZTÁLY. Eljárás könnyen gyuladó foszforvegyületek és gyujtókeverékek előállítására. DR GARTENMEISTER RUDOLF VEGYÉSZ ELBERFELDBEN. A bejelentés napja 1908 február hó 20-ika. Jelen találmány tárgya eljárás nagyobb foszfor tartalmú és könnyen gyuladó foszforvegyületek, továbbá oly gyujtókeverékek előállítására, melyeket a jelen foszforvegyiileteknek káliumkloráttal és más oxygénhordozókkal, valamint egyéb ismeretes pótanyagokkal való elegyítése útján kaphatunk. A találmány szerinti foszforvegyületeket úgy állítjuk elő, hogy vörös foszfort, ként és fémszuifidokat olyan arányokban keverünk egymással, hogy ezen keveréknek 170° C.-ra való hevítése által az összes nyersanyagok vegyileg egyesüljenek egymással. Az eljárás végrehajtását az alábbi példák világítják meg: 1. Példa. 25% antimontriszulfidot, 25% ként és 50% vörös foszfort jól összekeverünk és agyagtégelybe helyezünk, melyet lefödve hőboltkemencében addig hevítünk, míg csak az égő foszforszulfidot jelző első láugoeska meg nem jelenik. A tégelyt ekkor rögtön kivesszük és hűtőkemencébe helyezzük. A reakció akkor kezdődik, midőn a keverék 170° C. hőinérséket ér el, mire a reakció meglehetősen hevesen foly le. A tűzi veszteség 5%-ot tesz ki. A tégelyt teljes, lehűlés után szétütjük, hogy a benne lévő kemény terméket megkapjuk. 2. Példa. 40% antimontriszulfid, 15% kén és 45% vörös foszforkeveréket az 1. példában leírt módon kezeljük. A tűzi veszteség csak 2% lesz. A foszfortartalom 25 és 60% között ingadozhat. A vas, réz és egyéb nehéz fémek szulfidjai az antimonszulfidhoz hasonlóan viselkednek, kivéve a cinkszulridot. Ez utóbbi alkalmazása esetén a reakció lefolyása hevesebb és a tűzi veszteség jelentékenyen nagyobb lesz. Az ily módon előállított antimonvegyületekre a kálilúg úgy hat, hogy az ántimon és kén föloldódik, a vörös foszfor pedig kiválik. Ezen tényből arra lehet következtetni, hogy a fönt leírt eljárás szerint előállított anyagok az ismeretes pyrothiofoszfi"töET módosulásai, tehát új anyagok. Réz-pyrothiofoszfitot, és pedig 30% foszfortartalommal már Berzelius is előállított folyékony foszforszulfiduak rézszulfidra való behatása által (Poggendorf’s Annáién dér Physik und Chemie. 1843, 59. köt., 477. old.). Ferrarid viszont vörös foszfor, kén és fémszulfidok keverékének több mint 450° C.-ra való hevítése által hypothiofoszfitokat kapott (Annales de chimie et de physique VII., 17; 388—432. old.). Ezen anyagok azonban nem eléggé gyúlékonyak arra,
