44149. lajstromszámú szabadalom • Eljárás képek előállítására üvegen, porcelánon, kőedényen, fémen és másefféle fölületeken

ről azon fölületre való átvitelénél, amelyen a kép készítendő, nagy ügyességet és elővigyázatot igényel.

Ajánlották továbbá az ilyen képmásolatoknak zoraáneozott vasföl öleteken való előállítását akképen is, hogy a fölületet földi viasznak terpentinben, éterben vagy máseffélében való oldatával vonták be. azután az oldat megszáradása után azt dianegativ alatt a fény hatásának tették ki és a bevonatot terpentinolajnak óvatos fölvitele által lággyá tették. Az ekképen feloldott részeket vízzel mosták le. A bevonatnak a fölületen visszamaradó, a fény behatása folytán oldhatatlanná tett részeit fölmelegítették", a végből, hogy azt ragadóssá tegyék és erre hintették azután poralakban a festéket, mire a fölös festék leíúvása után a zománcozott vasfölületet a földi viasz karbonizálása végett melegítették és végül a rajz rögzítése céljából égették. Ez az eljárás azonban rendkívül nehéz és a gyakorlatban való foganatosításánál nagyon bizonytalan úgy, hogy tényleg nagyobb mértékben sohasem gyakorolták. Így pl. teljesen hasznavehetetlen azokban az esetekben, ahol finom és művészies képeket vagy rajzokat kell üvegre, poreellánra vagy más megfelelő fölületre fölvinni, mert ilyen esetekben lényeges, hogy a fényérzékeny filmek megvilágítás után minden további nélkül képesek legyenek a poralakú festéket teljesen föl- i venni azokon a helyeken, melyek a fény j hatásának nem voltak kitéve és a festéknek azokon a helyeken való rátapadását j megakadályozni, melyek fénybehatás alatt I állottak.

A jelen találmány célja már most a fönti hátrányokat és különösen a öikromatáknak a fényérzékeny filmen való egyenlőtlen eloszlásából eredő hátrányt megakadályozni. A találmány különösen olyan eljárás létesítésében áll, mellyel mindenféle kép a legegyszerűbbtől a legfinomabbig és a legművésziesebbig a gyakorlatban teljes biztossággal fölvihető a föntemlített földietek minden fajtájára anélkül, hogy ehhez különös kézi ügyesség szükségeltetnék és anélkül, hogy egy gyenge kollodiumfilmnek átvitele volna szükséges. A jelen találmány segélyével lehetséges minden képet tetszőleges nagyságban és nagy mennyiségekben csekély költséggel előállítani.

A jelen találmány szerinti eljárás azon a megismerésen alapszik, hogy az alant fölsorolandó szerek együttes használata által egyetlen egy, úgy a fényérzékeny anyagokat, mint a kollodiumot is tartalmazó oldat készíthető és a különös célra fölhasználható.

Az oldatot jellemző alkatrészek a következők :

a) Méz, melász, invertcukor, glukóz, szukróz vagy más oldható szénhidrátok vagy ezeknek keverékei; b) tetszőleges nitrocellulóznak oldata éterben, alkohollal, borszeszszel vagy más olyan folyadékkal együtt mely az éternek vízzel való elegyedését lehetővé teszi (például használható közönséges, alkohollal hígított kollodium vagy nitrocellulóznak acentonban való oldata) és végül c) ammonium- vagy más olyan dikromát, mely vízben és a kollodium-szénhidrátoldatban oldódik és a filmrétegből, mely az oldatnak a kívánt fölületre való fölvitele által keletkezik, nem kristályosodik ki. Azt találtuk, hogy az ammonium- és nátriamdikromát megfelel ezen föltételeknek, a káliumdikromát ellenben nem.

A következőkben megadjuk az alkalmazott oldat egy példáját:

Példa: 100 cm3 kollodiumoldat (áll 200 cm3 éterből, 250 cm8 alkoholból, pl. borszeszből és 4 g. lőgyapotból),

100 cm3 alkohol (pl. borszesz),

2 g. ammonium- vagy nátiiumdikromát, 4 g. méz vagy más oldható szénhidrát.

A porított dikromátot a mézzel együtt körülbelül 5 cm3 vízben oldjuk és először az alkoholt és azután a kollodiumoldatot adjuk hozzá. Az oldat alkatrészei a fönti adatoknak megfelelően természetesen megváltoztathatók és az oldat menny iségarányai bizonyos határok között szintén megváltoztathatók.

Miután a kívánt fölületet az oldattal fényérzékennyé tettük és egy diapozitív alatt a fénynek kitettük, az így kapott, még láthatatlan kép teljesen fölveszi a porított fes.NVOMPj