44126. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék tűzeléseknél a tüzelőanyagnak tökéletes elégetésére
A leírt fúvókaszerkezeta.tüzelőtérbe könynyen beépíthető, amennyiben a fúvókákat a (D) lapokra egyszerűen ráhelyezzük vagy ha leszerelendők, azokról leemeljük. Külön megerősítő elemek fölöslegesek. A fúvókáknak a hő közvetlen hatásának kitett fölületeit következő módon védjük. Az oldalsó (I) fűtőfölületeken a (2) hornyok vannak kiképezve, míg a (J) fenekek egy része folytatásában (3) karimákat alkot, amelyeknek fölső fölüleiei befelé, azaz a szomszédos (I) fűtőfölületek fölé lejtős vagy homorú. A (3) karimákra a tűzálló (4) téglák vannak ráhelyezve, amelyek kampószerű (5) kiugrásaikkal a (2) hornyokba nyúlnak, ezekben vezetődnek és a téglákat ezáltal rögzítik. E (4) téglák alsó és fölső (6) lapjai szintén befelé lejtősek vagy homorúak úgy, hogy szorosan egymáshoz fekszenek, aminthogy a (3) karimán is szorosan helyezkednek el. Ily módon teljesen zárt homlokfalat alkotnak. A (2) hornyoknak és a (3) karimáknak ilyetén elrendezése folytán a téglák eltolódások vagy káros játék ellen úgyszólván egymáshoz vannak ékelve, ami által a téglák éleinek és sarkainak letöredezését. kicsorbulását lehetőség szerint meggátoljuk. A tégláknak lejtős vagy homorú érintkező föliiletei azt eredményezik, hogy nincsenek közöttük rések vagy hasadékok, amelyeken át a tüzelőanyagrétegből fölszálló gázok vagy lángok a fúvókák falaihoz férkőzhetnének, úgy azok ellen a falak tökéletesen védve vannak. A tűzálló védőfal fölépítésének könnyű és gyors volta szembeszökő és könnyen belátható, hogy javítása is igen egyszerű, mert ha az alsó téglák közül valamelyik netalán eltörnék vagy átégne, azt egyszerűen ki lehet törni, mire a fölötte levő téglák a horonyvezeték folytán utána csúsznak úgy, hogy csak fölül kell egy új téglát a falra raknunk. A fúvókáknak az 5. és 6. ábrákban föltüntetett kiviteli alakjánál az (M és N) választalak el vannak hagyva, ami által egy tágas (22) fűtőkamrát nyerünk, amelyben a szívófejből vagy egyéb légforrásból (fúvóból vagy más e fajtából) beléje jutó levegő kiterjeszkedhetik. Ezáltal a levegő áramlása e térben meglassul úgy, hogy a levegő hosszabb ideig marad benne, tehát elég ideje van, hogy kellőleg fölmelegedjék, mielőtt a szájnyíláson keresztül a tüzelőtérbe fuvatik. Az előbb leírt kiviteli alaknál alkalmazott (D) támaszlapok helyett a jelen kiviteli alaknál egy-egy (23) lapot alkalmazunk, amelyek (24)-nél a kazánfenékhez vagy a lokomotív egyéb részeihez vannak megerősítve. A fúvókák e lapokon úgy vannak elhelyezve, hogy egy-egy lefelé nyúló csőtoldatuk a (23) lapok (25) csőtoldataiba van dugva, ami. ha a két rész elég szorosan illik egymásba, a fúvókákat eléggé rögzítve tartja A jelen esetben is úgy, mint előbb, egy-egy (26) segéd fúvóc3Övet alkalmazunk. A fúvókáknak mindkét leírt és minden más, a találmány keretén belül lehetséges kiviteli alakjánál is a levegőt maga a tüzelőanyag közelítőleg a tápszekrényben uralkodó hőmérsékletre hevíti föl. a fúvókákon át a tűzszekrénybe lépő levegő tehát nem szállíthatja le a tűzszekrényben uralkodó hőmérsékletet, hanem ellenkezőleg alkalmas arra, hogy rögtön résztvegyen az elégési folyamatban, mihelyt a tüzelőanyagrétegből fölszálló termékekkel egyesült. A bevezetett levegőáram iránya olyan, hogy a tüzelőanyagrétegen átmenő természetes huzatot támogatja és a gyakorlatilag véve az egész tüzelőanyagréteg fölött elterülő légréteget oly . mennyiségben és oly erővel mozgatja tova a tüzelőanyagréteg fölött, hogy minden, az utóbbiból fölszálló termék a levegővel szükségképen bensőleg keverődik és abban elég. Föltehető, hogy ha a rostélyon és a tüzelőanyagrétegen a kellc mennyiségű levegő áthatolhat, szintén tökéletes elégést és a tüzelőanyagnak tökéletes fölemésztését érjük el, mihely azonban a légátbocsátó nyílások a tüzelőanyag által eltömődnek, ezt az eredményt már nem lehet elérni. A jelen találmány célja épen az, hogy a rostély fölött oly mennyiségű levegőt vezessünk be, mint amekkora légmennyiség az alulról,
