44115. lajstromszámú szabadalom • Gáztermelő
— 2 — ból a folyadék a (Cl) úszószelepen át az (E) táptartályba jut, mely szabadon közlekedik a (D) karburátorral. A szénliydrogének vezetésére az (F) csövek szolgálnak, míg az egyes tartályok fölső tereit a (G) csövek kötik össze. Az egyes tartályokba táplált folyadék mennyiségét szabályozó úszószelepek ismert szerkezetűek lehetnek, célszerűen használhatók azonban a 2. és 3. ábrákban föltüntetett szerkezetek. A 2. és 3. ábrákban föltüntetett szerkezeteknél a folyadékot bevezető (F) cső vége az úszóra erősített (H) kehelybe merül, melyben kéneső van. Ha a tartályban a folyadék bizonyos magasságig emelkedett, az úszó a kehellyel annyira emelkedik, hogy az (F) cső vége a kénesőbe merül, miáltal a további folvadékbeömlés meggátoltatik. Ha a folyadékállás siilyed. akkor a kehely is leszáll, szabaddá teszi az (F) cső végét s így lehetővé teszi újabb fotyadékmennyiség beömlését. Igen célszerűnek bizonyult az úszót a 2. és 3. ábra szerint sajátosan alakítani és forgási tengelyét a kénesőt tartalmazó kehellyel ellentétes végén elren-' dezni, miáltal a szerkezet érzékenysége fokoztatik. A folyadékállás beállítása céljából a’ kelylíet az úszóra vagy annak nyúlványára erősített (J) csavarra szereljük oly módon, hogy a csavar forgatása által a kelyhet emelhetjük vagy sülyesztjiik. A kénesős úszószelepek alkalmazása által a szabályozás rendkívül finoman eszközölhető s elkerültetnek a piszok vagy homok okozta üzemzavarok, melyek rendes szelepeknél gyakoriak. A karburátor egy foganatosítási alakja az I . ábrában van vázolva. A karburátorral közvetlenül vagy közvetve egy keringési fűtőberendezés áll kapcsolatban, mely a szénhydrogénekben lévő nehezebb olajokat fölmelegíti s fölhevítve vezeti vissza a karburátorba úgy, hogy ezek is könnyen gázosíttatnak el. A melegítőberendezés úgy lehet elrendezve, hogy a szénhydrogénekkel elegyített nehezebb olajokat a karburátorból vagy annak (E) táptartályából állandón elvezeti s fölhevítve ismét vissza juttatja, miáltal a karburátorban az elgőzölgés okozta hőfoksiilyedés is kiegyenlíttetik. Ily módon az olaj közé keveredett víz is elkülöníthető. A karburátorban fölgyíilemlő nehezebb olajok fölhevítésére a (K) csőkígyó szolgál, melybe a karburátor (DS) fenekével közlekedő (k) cső vezeti az olajokat. A fölhevített olaj a csőkígyóból (k1) csövön átjut vissza a karburátor egy magasabb pontjához. Ezen cső helyett azonban a pontozottan jelzett (k2) csövet is alkalmazhatjuk, mely az (E) táptartály aljába nyílik úgy, hogy ezen esetben a keringés a karburátoron és a táptartályon át történik. Lehet esetleg a keringést csak a táptartályon át vezetni, vagy a karburátort a fűtőberendezéssel egyesíteni. A csőkígyó vagy fűtőberendezés lefelé irányuló nyúlványában összegyűlő víz a (KI) csap segélyével vezethető el. A csőkígyót egy (L) gép fáradt gőzével, vagy független melegforrással füthetjük. A fűtés folytán a csőkígyó önmüködőleg vezeti el az olajat a karburátor (D3) fenekéről, hogy azt fölheutve a karburátor egy magasabb helyére táplálja. A fölhevítés pl. finoman elosztott meleg légáramnak a folyadékba való vezetése által is eszközölhető, mely után a folyadék a karburátorba vezettetik vissza. A karburátor fölső és alsó része között egy vízszintes válaszfal van, melynek megfelelő nyílásaiba a mindkét végükön nyitott (M) fúvócsövek vannak illesztve; e csövek fölső vége a karburátor fölső részébe ér, míg alsó végük, mely a levegő finomabb elosztása céljából szita-sapkákkal vagy íuvékákkal lehet ellátva, a karburátor folyadékállásásának szintjéig, illetve valamivel az alá vagy fölé ér. A levegő a karburátor fölső részébe sajtoltatik, az (M) fúvócsöveken keresztül a szénhidrogénekre ütközik, ott telítődik s a karburátor alsó részéből vezettetik el rendeltetési helyére. Hogy a keverék telítési foka tetszés szerint szabályozható legyen, a vízszintes válaszfalat fúvócső nélküli nyílásokkal láthatjuk el, melyek — ép úgy, mint a fúvócsö-MYOM©!
