44087. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hangszerek gyártására

tése végett az egyengető kalapáccsal kikalapáljuk és a csövet újból izzítjuk. Ezr után a csövet ólommal megtöltjük, hidegen hajlítjuk és ezen művelet közben a vastagodásokat és a ráncokat kiegyengetjük és a kidudorodásokat kalapács segélyével eltávolítjuk. Most a csövet a kovácstűzhelynél fölmelegítjük, hogy az ólom megolvadjon, és azt eltávolíthassuk és azután a csövet lemaratjuk. Végül, a cső elkészítésének befejezése céljából a húzó kaliberen áthúzzuk, hogy neki a hangszer által megkövetelt arányok szerinti méreteket megadjuk. A (7) hangtölcsér gyártásánál ugyanazon műveleteket kell elvégeznünk, ezenkívül a hangtölcsért kézi kalapáccsal tágítjuk és egy mintatövisre sajtoljuk avégből, hogy neki a hangszerhez szükséges pontos méreteket megadjuk. Ha a csődarabokat és a hangtölcsért az imént leírt smódon előkészítettük, akkor azoknak végeit egymáshoz illesztjük és azokat a (8) gyűrűk segélyével forrasztás vagy hegesztés útján kikészítjük és összekötjük. Az ilyen fajta hangszereknek a jelen találmány tárgyát tévő új gyártási eljárásánál mindezen sokféle, pontos és kényes műveletek elmaradnak, mert a szerkezetet géppel készítjük és az a gépből két darabban kerül ki, amelyek közvetlenül alkalmasak a forrasztásra és a megfelelő összekötő alkatrészek által való egyesítésre. A 3., 4. és 8., 9. ábra példaképen két mélyhangú trombita főtestét tünteti föl, amelyek csak abban különböznek egymástól, hogy a 3. és 4. ábrában a hajlított csövek egymással össze vannak kötve, míg azok a 8. és 9. ábrában egymástól el vannak különítve, de a két darabban való gyártási eljárás mindkettőnél ugyanaz. A 3. és 4. ábrában a főtestnek üreges hajlított csövei (9)-el vannak jelölve és a (10) közbenső biorda révén vannak egymással összekötve, míg a (11 és 12) megerősítő karimák a test belső és külső ele-I meinek összekötő részeit képezik. | A 8. és 9. ábrában a főtest üreges hajlított csövei szintén (9)-el vannak jelölve ' és a (12) megerősítő karimák a test külső I összekötő elemeit képezik, j Ezen részek összeállítása céljából atestj nek adandó alakhoz és annak méreteihez alkalmazkodó matricákat alkalmazunk, amelyeknek fölhasználásával egy vagy több művelettel, formázás vagy sajtolás útján megkapjuk a test két megfelelő részét, amint az más iparágakban, mint pl. szelenj cék, sajtolt tárgyak stb. készítésénél már I ismeretes. J Megjegyzendő még, hogy bizonyos hang! szerek részén a főtest részeit, akár öntés, ! akár mintázás útján lehet előállítani és p;i! dig szükség szerint fémből, ebonitból, cel-I luloidból stb., amelyeket azután a gyár.J tandó hangszereknél alkalmazunk, j A hangszerfőtest két részének egyesíj tése céljából az elemeket úgy kötjük egymással össze, ahogy az példaképen az 5—7. és 10—17. ábrákban föl vannak tüntetve. A (10) részek közé vagy a köztük alkalmazott (13) hornyokban elhelyezzük a megfelelő (14) forraszt és a részeket a szokásos módon összeforrasztjuk,- amint az az 5., 6., 7. ábrákban föl van tüntetve. Az egymástól elkülönített csöveket akképen illesztjük össze, hogy a szegélyeket egymáshoz (10. ábra), vagy egymás fölé forrasztjuk (11. és 12. ábra), vagy (13) hornyokkal ellátott szegélyeket alkalmazunk, amelyeket a (14) forrasszal töltünk meg (13. ábra); vagy a ,(12) szegélyeket a 14. és 15. ábra szerint hornyoljuk; vagy az illető rész hosszában egy megfelelően alkalmazott félkörkeresztmetsizet (15) lécet forrasztunk (16. ábra); vagy végül kettős hornyolást alkalmazunk, mint az a 17. ábrában látható. Természetes, hogy a hangszerfőtest két részének egyesítésénél bármely más alkalmas összeköttetést, valamint más forrasztást is lehet fölhasználni és alkalmazni. Magától értetődik továbbá, hogy komplikáltabb hangszereknél, pl. a mindenfajta