44083. lajstromszámú szabadalom • Láncfonalőrző

rendes lengését egy megfelelő berendezés­sel állíthatjuk elő. A 3. ábrán egy láncfonal elszakadása folytán kiakasztott helyzetbe került fonal­örző pontozott vonalakkal van jelölve; mi­mellett a fonalőrző alsó vége a tapintó út­jában fekszik. A láncfonalak lengése folytán a fonal­őrzők közül egy vagy több, az alul nyitott (7) hasítékek következtében, annyira föl­emeltetik, hogy a fölemelt fonalőrzők a láncfonalakról ledobatnak. E lengés követ­keztében a fonal a (10) vezetőléc fölső vége és a fonalőrző közé beszorulhat, ami •a fonal elvágását vagy elszakítását okoz­hatja; ezt azonban a (7) hasíték fölső vé­gén alkalmazott' szűk (9) meghosszabbítás megakadályozza. A fonalőrző ugyanis a le­felé lengésnél csak a (7) hasíték szűkebb részéig kerülhet, miáltal a fonal a szűk (9) hasítékba nem szorulhat be. A fonalőrző fölfelé való lengését hatá­roló berendezés a 2. ábrán van föltüntetve. Ez a berendezés két párhuzamos, fölfelé «s előre hajlított (13) karból áll, melyek alsó vége a (15) csapágyakban forgatha­tóan ágyazott (14) rúdon a láncfonalak alatt és a fonalőrzősor mögött van meg­erősítve (1. ábra). A (13) karok mellső vé­geivel két (16) ütközőrúd van összekötve, mimellett egy-egy (16) rúd egy-egy fonal­<>rzősor ütközőjét képezi. Ha a (13) karokat •előre lengetjük (működtető helyzet, 1. ábra), akkor a (16) ütközőrudak a láncfonalak fö­lött és a láncfonalőrzők fölső vége fölött fekszenek. Emellett az ütközőrudak a (13) karokat tartó (17) támaszok fölső végére fekszenek föl. A most leírt elrendezés következtében a fonalőrzők csak a fölöttük lévő (16) ütköző­rudakig lenghetnek, miáltal a fonalőrzők­nek a láncfonalakról vagy a hozzájuk tar­tozó (10) vezetőlécekről való leugrása lehe­tetlenné van téve. Ha a munkásnak egy láncfonalat meg kell újítania, vagy egy fonalőrzőt el kell távolí­tania, akkor a (13) karokat az 1. ábrán pontozott vonalakkal jelölt helyzetbe vissza­lendíti. Emellett a (13) karok a (16) ütköző­rudak egyikével kapcsolatban álló lánc­fonalak által a pontozott vonalakkal jelölt helyzetben tartatnak, mimellett az egyik (16) rúd a láncfonalakra fölfekszik. Ha a munkás a (13) karokat a munka­helyzetbe nem lendíti vissza, akkor a karok a láncfonalak befolyásolása által a (14) rúd körül előrelengettetnek, miáltal a karok a munkahelyzetbe (1. ábra) önműködően visz­szaesnek. Ezt a szövőszék működése köz­ben a láncfonalak váltakozó meglazulása és megfeszülése létesíti, mimellett a (16) ütközőrudakra több ütés fejtetik ki, miáltal a (13) karok lengésre késztetnek. Minthogy a (13) karok igen könnyűek és a működé­sen kívüli helyzetben a (14) rúd mögött fekszenek, ennélfogva a karok a láncfona­lak lengő mozgása által csakhamar előre a munkahelyzetbe lengettetnek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Láncfonalőrző, jellemezve azáltal, hogy a láncfonalakról lefüggő (5) lemezeknek a láncfonalak lengése által okozott föl­felé és lefelé való mozgását fölfelé egy a szövőszéken előre- és hátralengethetően elrendezett keret (16) összekötőrúdjai határolják, mely keret a kikapcsolt helyzetből, melyben a (16) összekötő­rudak a fonalakra fölfekszenek, a lánc­fonalaknak a szövőszék működése köz­ben föllépő lengései által, tehát önmű­ködően, a működő helyzetbe lenget­tetik. 2. Az 1. igénypont szerinti láncfonalőrző kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a (16) ütközőrudak a keret működő helyzetében a helytálló (17) tartókra fekszenek föl. 3. Az 1. igénypont szerinti láncfonalőrző kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a keret oldalt elrendezett (13) karjai meg vannak hajlítva és egy a láncfona­lak alatt ágyazott (14) rúdon vannak elrendezve. 4. Az 1. igénypont szerinti láncfonalőrző kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az (5) lemezek (7) vezetőhasítéka a zárt fölső végén egy szűkebb (9) meghosz­szabbításba megy át, mely a láncfona-

Next

/
Oldalképek
Tartalom