44083. lajstromszámú szabadalom • Láncfonalőrző

rendes lengését egy megfelelő berendezéssel állíthatjuk elő. A 3. ábrán egy láncfonal elszakadása folytán kiakasztott helyzetbe került fonalörző pontozott vonalakkal van jelölve; mimellett a fonalőrző alsó vége a tapintó útjában fekszik. A láncfonalak lengése folytán a fonalőrzők közül egy vagy több, az alul nyitott (7) hasítékek következtében, annyira fölemeltetik, hogy a fölemelt fonalőrzők a láncfonalakról ledobatnak. E lengés következtében a fonal a (10) vezetőléc fölső vége és a fonalőrző közé beszorulhat, ami •a fonal elvágását vagy elszakítását okozhatja; ezt azonban a (7) hasíték fölső végén alkalmazott' szűk (9) meghosszabbítás megakadályozza. A fonalőrző ugyanis a lefelé lengésnél csak a (7) hasíték szűkebb részéig kerülhet, miáltal a fonal a szűk (9) hasítékba nem szorulhat be. A fonalőrző fölfelé való lengését határoló berendezés a 2. ábrán van föltüntetve. Ez a berendezés két párhuzamos, fölfelé «s előre hajlított (13) karból áll, melyek alsó vége a (15) csapágyakban forgathatóan ágyazott (14) rúdon a láncfonalak alatt és a fonalőrzősor mögött van megerősítve (1. ábra). A (13) karok mellső végeivel két (16) ütközőrúd van összekötve, mimellett egy-egy (16) rúd egy-egy fonal<>rzősor ütközőjét képezi. Ha a (13) karokat •előre lengetjük (működtető helyzet, 1. ábra), akkor a (16) ütközőrudak a láncfonalak fölött és a láncfonalőrzők fölső vége fölött fekszenek. Emellett az ütközőrudak a (13) karokat tartó (17) támaszok fölső végére fekszenek föl. A most leírt elrendezés következtében a fonalőrzők csak a fölöttük lévő (16) ütközőrudakig lenghetnek, miáltal a fonalőrzőknek a láncfonalakról vagy a hozzájuk tartozó (10) vezetőlécekről való leugrása lehetetlenné van téve. Ha a munkásnak egy láncfonalat meg kell újítania, vagy egy fonalőrzőt el kell távolítania, akkor a (13) karokat az 1. ábrán pontozott vonalakkal jelölt helyzetbe visszalendíti. Emellett a (13) karok a (16) ütközőrudak egyikével kapcsolatban álló láncfonalak által a pontozott vonalakkal jelölt helyzetben tartatnak, mimellett az egyik (16) rúd a láncfonalakra fölfekszik. Ha a munkás a (13) karokat a munkahelyzetbe nem lendíti vissza, akkor a karok a láncfonalak befolyásolása által a (14) rúd körül előrelengettetnek, miáltal a karok a munkahelyzetbe (1. ábra) önműködően viszszaesnek. Ezt a szövőszék működése közben a láncfonalak váltakozó meglazulása és megfeszülése létesíti, mimellett a (16) ütközőrudakra több ütés fejtetik ki, miáltal a (13) karok lengésre késztetnek. Minthogy a (13) karok igen könnyűek és a működésen kívüli helyzetben a (14) rúd mögött fekszenek, ennélfogva a karok a láncfonalak lengő mozgása által csakhamar előre a munkahelyzetbe lengettetnek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Láncfonalőrző, jellemezve azáltal, hogy a láncfonalakról lefüggő (5) lemezeknek a láncfonalak lengése által okozott fölfelé és lefelé való mozgását fölfelé egy a szövőszéken előre- és hátralengethetően elrendezett keret (16) összekötőrúdjai határolják, mely keret a kikapcsolt helyzetből, melyben a (16) összekötőrudak a fonalakra fölfekszenek, a láncfonalaknak a szövőszék működése közben föllépő lengései által, tehát önműködően, a működő helyzetbe lengettetik. 2. Az 1. igénypont szerinti láncfonalőrző kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a (16) ütközőrudak a keret működő helyzetében a helytálló (17) tartókra fekszenek föl. 3. Az 1. igénypont szerinti láncfonalőrző kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a keret oldalt elrendezett (13) karjai meg vannak hajlítva és egy a láncfonalak alatt ágyazott (14) rúdon vannak elrendezve. 4. Az 1. igénypont szerinti láncfonalőrző kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az (5) lemezek (7) vezetőhasítéka a zárt fölső végén egy szűkebb (9) meghoszszabbításba megy át, mely a láncfona-