44059. lajstromszámú szabadalom • Készülék a lőfegyvereknél föllépő visszalökés csökkentésére

áramló gázok, melyeknek sebessége nagyobb a lövedék sebességénél és amelyek részint hamarabb, részint pedig a lövedékkel egyidejűleg érnek a diafragma fölületéhez, nagy nyomást fejtenek ki ez utóbbira, az ágyúcsövet a lövés irányában előre rántják, miáltal a visszalökést csökkentik úgy, hogy a diafragma kellő méretezésénél az ágyú csaknem teljesen mozdulatlanul marad az ágyútalpon és ez csak támaszték gyanánt szolgál. Hogy azonban a visszalökés hatását csökkenthessük, arra nézve nem elegendő csupán a gázkiáramlás kihasználása, hanem emellett olyan berendezéseket kell alkalmazni a diafragmán, melyek a lövedék áthaladása pillanatában kellő súrlódást tudnak előidézni és a lövedéket egy igen rövid pillanatra föltartóztatják. Ezen berendezéseknek azonban olyan kicsinyeknek kell lenniök, hogy a kilökés sebességét és a lőirányt észrevehetően meg ne változtassák. A legegyszerűbb fékező ellenállás egy kartonból, szövetből, kaucsukból vagy más hasonló anyagból készült (8) gyűrű (3. és 4. ábra), mely azon az oldalon, a merről a lövedék rajta keresztül megy, (9) karimával van ellátva, hogy a lövedék magával ne ragadja. Magától értetődik azonban, hogy ezt a gyűrűt a lövedék erősen megrongálja^ miért is azt minden lövés után újjal kell helyettesíteni. Ezért előnyösebb állandó ellenállásokat alkalmazni. Egyike ezeknek a kefeellenállás (5—6. ábra). Ezt egy acélvagy (10) bronzhenger képezi, melyet a diafragma kerek lyukába tolunk be és az ágyúcső irányában hajló rugalmas (11) szögekkel látjuk el úgy, hogy ezek egy erős kefét képeznek, melyek bizonyos ellenállást fejtenek ki az áthaladó lövedékre, anélkül azonban, hogy azt útjából eltérítenék. A kicserélhető henger egy hullámos kerületű (12) karimával van ellátva, mely a diafragmának egy hasonló alakú bemélyedésébe illik. A diafragma azonkívül egy (13) csőrésszel bír, melyhez az említett (10) henger (14) csavarok segélyével van odaerősítve. Egy másik fékező ellenállás az úgynevezett lapátellenállás (7—9. ábra). Az (1) diafragmának egy (15) csőrésze van, melyre két (18) lapátban végződő (16, 17) fém tekercsrúgó van rátekerve. A lapátok a lövedék röppályájába nyúlnak úgy, hogy a lövedék őket röpülése közben oldalt nyomja, de azután rugalmasságuk folytán újból fölveszik előbbi helyzetüket. Egy másik ellenállás, melyet emelők létesítenek, a 10. és 11. ábrában va,n föltüntetve. Az (1) diafragma belső fölületére egynehány (pl. négy) V-alakú rúgó van alkalmazva, melyeknek egyik (19) karja a diafragmán van megerősítve, míg másik (20) karjuk szabad és rugalmasan hajlékony. A diafragma (3) lyukát centrikusán körülfogó (21) csődarabon éppen annyi szögemelő van megerősítve, amennyi a rugók száma. Ezen emelők a (22) csapok körül forgathatók és (23) karjaik a rugók (20) karjaira támaszkodnak, míg másik (24) karjuk (25) golyókban végződik, melyek kis mértékben a lövedék röppályájába nyúlnak. Röpülése közben a lövedék a (25) golyókba ütközik, azokat félreszorítja, miközben legyőzi a (20) rugók ellenállását, melyek a lövedék áthaladása után a golyókat rugalmasságuk folytán ismét eredeti helyzetükbe hozzák vissza. A 12. és 13. ábrák egy kettős diafragmát mutatnak rugalmas szalagokkal. Az egyik (1) diafragmához (26) csavarszögek segélyével egy másik lapos (27) diafragma van erősítve és mindkettő hengeres (28) csőrészekkel van ellátva. A gázok először az (1) diafragmára és azután a (27) diafragmára hatnak, melyhez vagy a lövedékkel együtt, vagy pedig azután érnek oda és hatásuk főként abban a pillanatban érezhető, mikor a lövedék a második (28) csőben ellenállásra talál. Ezen gázok a diafragmák közül a (29) nyílásokon át távozhatnak el. A csőrészek egyike, vagy mindkettő, a leírt ellenállások egyikével lehet fölszerelve, de a kettős diafragmát is előnyösen lehet fölhasználni úgy, hogy lapos (30) rugókat alkalmazunk, melyek az (1) diaframa külső fölületéről kiindulva, a (31) nyílásokon keresztül az első (28) esőrészbe nyúlnak, míg végeik a másik (28) csőrész (32) nyílásain vannak keresztüldugva. A