44034. lajstromszámú szabadalom • Kályha

ladó meleg légáram csak a (20) lemeznek a 7. ábrába berajzolt nyíl irányában való megkerülésével juthat a (21) csatornába (1. ábra) és ezen át a (22) kibocsátó nyí­láshoz., mely a törzsszabadalom (2a) akná­jának kibocsátó nyílását helyettesíti. A törzsszabadalomban említett második aknát a föltüntetett példában maga a (9) tüzelő tér alkotja, mely a (22) nyílástól a (23) lemez segélyével el van zárva és mely a (24) nyíláson át a (22) nyílással is köz­lekedő (f) füstcsővel hozható összeköttet tésbe, mely utóbbi a 4. ábrában látható módon akként van a kályhára szerelve, hogy azt tisztítás céljából könnyen leve­hetjük. A törzsszabadalomban leírt módon föl­váltva nyitandó és zárandó (22, 24) nyílá­soknak szabályozására a jelen találmány szerint a (25) tolattyú szolgál, mely a (26) áttöréssel (11. ábra) bír és mely a (27) csukló segélyével (2. ábra) a kétkarú (28, 29) emeltyűnek (28) karjához van kap­csolva, míg ezen emeltyűnek villaalakú (29) karja a (30) rostélyt' hordja. Hogy a (29) karnak (31) villaágaira (3. ábra) forgat­hatóan rászerelt (30) rostély (2. ábra) föl ne billenhessen, a rostély a lefelé nyúló (32) toldattal bír, mely a (33) csukló út­ján egy fix ponthoz van kapcsolva. A (30) rostély és a (25) tolattyú a (28, 29) emeltyű útján akként működnek egy­mással együtt, mint egy mérlegnek két karja, amikor is a (30) rostélynak súlya, ill. az ezt hordó kar a (25) tolattyú súlyá­hoz, ül. ennek karjához viszonyítva akként van megválasztva, hogy a tolattyú a 2. ábrában föltüntetett alsó helyzetben van és ekkor a rostélyt megemelten tartja, ha a rostély üres vagy csak kevés tüzelő­anyaggal van megterhelve. Midőn azonban a rostélyt a tüzelés kezdetén tüzelőanyag­gal elegendően megrakjuk, akkor ez utób­binak súlya a rostélyt lefelé, a (25) to­lattyút pedig fölfelé meneszti (1. ábra) úgy, hogy ez a (22) nyílást nyitja, a (24) nyílást ellenben zárja. A meleg légáram a tolattyúnak ezen helyzete folytán a (22) nyíláson át távozik mindaddig, míg a tü­zelőanyagnak bizonyos része el nem fogy­ván, a tolattyú, a rostély megemelése közben, alsó helyzetébe nem sülyed (2. ábra), amikor is a (22) nyílás záródása köz­ben a (24) nyílás megnyittatik, az áttüze­sedett (b) betétnek (1. ábra) , hője vissza­tartatik, a tovább fejlődő tűzgázok pe­dig a (24) nyíláson át (2. ábra) szabadon távozhatnak. A (34). rostélykeretet, melyen a (28, 29) emeltyű van ágyazva, előnyösen lejtős (35) falakkal (5. ábra) vesszük körül, hogy a kályhába rakott tüzelőanyag teljes bizton­sággal a rostélyra tereitessék. A 12. és 13. ábrákban föltüntetett cse­répkályhánál az elrendezés ugyanilyen és csak az (f) füstcsőnek a 8. és'9. ábrák­ban külön részletrajzokban is föltüntetett kiképzése tér el némileg az 1. és 2. ábrá­ban föltüntetett füstcsőtől. A szerkezeti részletekben a leírt kályha a találmány keretén belül természetesen sokféleképen módosíthatók SZABADAT,.MI IGÉNYEK. 1. A 40912. számú törzsszabadalomban igé­nyelt kályhának egy további kiképzése, jellemezve egy, a tüzelőanyagnak bi­zonyos súlyt meghaladó mennyisége alatt sülyedő, a kályha kibocsátó nyílásait szabályozó tolattyúval kényszermozgásúan összekötött rostély által. 2. Az 1. alatt igényelt kályhának egy fo­ganatosítási alakja, jellemezve egy, a kályha kibocsátó nyílásait szabályozó to­lattyúval egy mérlegkarszerű emeltyű segélyével összekötött, ezen tolattyúnál kisebb súlyú, ill. rövidebb karra sze­relt rostély által. (1 rajzlap melléklettel.) PAUA8 RÉSZVÉNY TAf«A8ÁQ 4YOMOA.M BUDAPMTOM

Next

/
Oldalképek
Tartalom