44024. lajstromszámú szabadalom • Takarék automata

san köti össze; a (20) emeltyű fölső végéhez pedig a már említett tolattyú folytatását képező (21) rudacska támaszkodik, melyet a (22) rúgó állandóan az emeltyűhöz szorít. A (12) rúdnak kihúzása tehát ugyanakkor amikor a (8) ajtónak már leírt módon való kilengését és a pénzdarab leesését eredmény ezi, a (20) emeltyű és a (22) rúgó hatása alatt álló (17) tolattyú működtetése útján a legalsó jegyet is kiszolgáltatja a (15) tartályból. A (12) húzórúdnak eleresztése után a készülék alkatrészeinek eredeti helyzetükbe kell visszatérniük. A (8) ajtót és a vele kapcsolt (17) tolattyút, mint már említve volt, a (22) rúgó nyomja vissza a nyugalmi állásba. Mielőtt azonban ez megtörténik, a (6) fenéknek már zárva kell lennie, hogy a (8) ajtónak (9) kampója a (6) fenék alá jusson. A (6) feneket a (23) szögemeltyű zárja, mely a (24) karon van ágyazva, alsó meggörbített karjával a (6) fenékhez támaszkodik, másik karjával pedig a (25) rúgó hatása alatt áll, mely ezen kart a (13) kerethez nyomja, A (12) húzórúdnak kifelé való húzásánál a (25) rúgó a (23) emeltyűt úgy forgatja el, hogy a (6) fenék kinyílhat, a húzórúdnak be tolásánál azonban a (13) keret a (23) szögemeltyűt a (25) rúgó hatása ellenében Visszaforgatja úgy, hogy £IZ <1 (6) feneket fölfelé billenti. A (6) fenék az (5) csuklójára, mely a fenékkel együtt forog, a (26) körhagyó tárcsa van ráerősítve, melyhez a (8) ajtó, illetőleg annak (9) kampója támaszkodik. A (26) tárcsának oly alakja van, hogy a (8) ajtót csak akkor engedi záródni, lia a (9) fenék már kellőleg fölbillent záróhelyzetébe. A (2) csatornából kihulló pénzdarab élével a (27) tölcsér megfelelő tompaszög alatt hajlított fenekére esik és lapjára fordul, innen lecsúszik az automata fenekére állított (28) hengerbe (gyűtjő-elembe), melyben a pénzdarabok a bedobás sorrendje szerint halmozódnak egymásra, A (28) hengeren a (29) hosszbevágás látható, melyen át a csőben lévő pénzdarabok netaláni szabályellenességét a pénz kiszedése nélkül a sorrend megőrzése mellett fölismerhetjük. Hogy a pénzdarabokat ne kelljen összeszámolni, a hengeren skálát alkalmazunk, amelyről a tartalom menynyiségét és egyes kifogás alá eső pénzdarabok sorszámát leolvashatjuk. A (28) henger — tartalmával együtt — kiemelhető s annak kiürítését célszerűen ott eszközöljük, ahol az annak tartalmára vonatkozó észleleteket mindjárt föl is lehet jegyezni. A följegyzésnél a kifogásolt pénzdarab sorszámát is föltüntethetjük avégből, hogy a megfelelő sorszámú jegygyei jelentkező betevőt elutasíthassuk. Ha a (28) henger megtelt, az automatának be kell záródnia. Ez a föladat a jelen kiviteli alaknál következőleg van megoldva. A (15) jegytartályba ugyanannyi jegyet helyezünk, mint amennyi pénzdarab elfér a (28) csőben, a jegyeket leszorító (30) súlyt a (31) nyúlvánnyal látjuk el, mely a (15) tartálynak (32) hasítékán kinyúlik; a jegyek fogyásával a (30) súly mind lejebb-lejiebb száll. Ha a (15) tartályból az összes jegyek elfogytak, a (30) súly olyan mély helyzetbe jut, hogy a (31) nyúlvány az (1) szekrény mellső falán ágyazott (33, 34) emeltyűnek (33) karjára nehezedik s az emeltyűt úgy forgatja el, hogy a (34) karon alkalmazott (35) lemez a (3) nyílás és a (2) csatorna közé kerül s így a (3) bedobó nyílást elzárja. Mindaddig, míg a (30) súly nem forgatja el a (33, 34) emeltyűt, azt a (37) rúgó (4. ábra) a (3) nyílás elől állandóan eltolva tartja. Az eddig leírt készüléknél egy gyűjtőelem, a (28) henger és egy (15) jegy tartály van alkalmazva. Az ilyen automata befogadási képessége kicsiny s az a gyűjtőhengernek, valamint a jegytartónak kiesei rélése végett naponkénti kiszolgálást igényel. Az automata teljesítő képességének fokozása végett több gyűjtőelemet és jegytartályt alkalmazunk, amelyek egymásután vagy egy előre meghatározott napszak le-