44012. lajstromszámú szabadalom • Egyesített nadrág- és mellénytartó
— 2 — gyobb hőfoknál, mint amelynél az ötvözet túlhevítés folytán elváltozik. Ezen kiizzítások időtartama a lemezek vastagságától függ, azonban általánosságban a második kevesebb ideig tart, mint az első. Ezen állapotban a fém könnyen vágható és strukturája nagy finomságot mutat. 2. A megmunkálás után a lemezt egyenletesen kb. 775° C. hőfokra hevítjük és erfe olajban edzzük. Ezen edzés után a lemezt kiizítjuk ugyanolyan hőfoknál és azután vízzel edzzük, erre pedig 650—675° C. közt egyenletesen ismét kiizzítjuk. A kezelésnek ezen munkafolyamata által az egész anyag strukturája rostossá válik és ellenálló képessége tetemesen emelkedik. 3. A kezelést a lemeznek vízzel való fecskendezés útján történő edzésével fejezzük be, a hőfoknak olyan fokozatos különbözősége mellett, hogy az anyag rostos szerkezetét megtartsa, de egyúttal külső fölülete képes legyen kiválóan kemény, porcellánszerű szerkezetet fölvenni. Ehhez szükséges, hogy az egész lemez hőmérséklete 675° C. alatt az edzendő fölület pedig 800—850° C. hőfok között tartassék, vagyis az ötvözet átalakulási hőfokán jóval fölül, hogy az edzés hatékony legyen. Ilyen módon csakis egyik fölületén edzett lemezt kapunk cementálás nélkül és a végső edzés, melynél a lemez hőfoka mellső fölületétől hátsó fölülete felé csökken, lehetővé teszi azt, hogy cementálás nélkül úgy keménységre, valamint az edzett réteg vastagságára nézve, bármely tetszőleges fokot elérhessünk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Chrom- és nickel-acél páncéllemezek, lövedékek, stb. gyártására, jellemezve azáltal, hogy annak széntartalma 0-65— 0-80%, cbromtartalma 3—4% és nikkeltartalma kb. 2*5°/0 , minek folytán lehetővé válik annak edzés útján (cementálás nélkül) olyan fölületi keménységet kölcsönözni, mely úgy a keménység fokára, mint az edzett réteg vastagságára nézve tetszőlegesen módosítható anélkül, hogy ezáltal az anyag többi részének szívóssága és hajlékonysága csökkenne. 2. Eljárás az 1. igényben védett fém kezelésére különösen páncéllemezek gyártása céljából, m,ely a következő lényeges műveletekből áll: a) a fémet fölhevítjük, még pedig kissé magasabb hőfokra, mint amely az ötvözet túlhevítés folytán való megváltozásának megfelel azon célból, hogy az a megmunkálást megkönnyítő finom szemcsés szerkezetet vegyen föl; b) a megmunkálás után a fémet oly hőmérsékletekre hevítjük, melyek határosak annak elváltozási hőfokával és ezeket követőleg többé-kevésbbé gyors lehűtésnek vetjük azt alá, azon célból, hogy az egész anyag rostos szerkezetet vegyen föl; c) a különböző hőmérsékleteket matató lemezt vízzel edzzük, miközben a külső fölület jóval magasabb hőmérsékletre van hevítve az ötvözet elváltozási hőfokánál, mely ennek következtében kiválóan kemény, porcellánszerű szerkezetet vesz föl, míg ugyanekkor az anyagnak több részét e hőfoknál alacsonyabb hőfokon tartjuk, oly módon, hogy a rostos szerkezetét megtartsa. Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten.
