43962. lajstromszámú szabadalom • Lövedékalakú mentőkészülék

- 2 -rúgóhatás alatt álló (a rajzon föl nem tün- 1 tetett) működtető elem ellenőrzi. A tömlőket a jól nyújtható szövetből való (k) burok veszi körül, mely a tömlőket közös övvé alakítja. A (k) burok az (1) zsinórok segélyével az (a a) golyófelekre van erősítve. Ha már most valakit a vízbefúlástól a találmánybeli mentőkészülékkel meg akarunk menteni, úgy az (f) zsinórt megfogjuk és a mentő készüléket az illető felé hajítjuk. Mihelyt a készülék a vízbe jutott a (c) záró szalagok föloldódnak és az (a) golyófelek az (m) rúgók hatása következtében szétnyílnak. Ekkor a (b) mentőöv is érintkezésbe jut a vízzel, úgy hogy az (i) szorítószalag is föloldódik és a két bal tömlőben külön levő anyagok egymással keveredhetnek és gázokat fejleszthetnek, melyek a bal tömlőpárt földuzzasztják. A jobb tömlőpárnál a gáztok szelepét működtető emelőt megtartó szalag szintén föloldódik; a szelep tehát nyittatik és a tokban levő sűrített gáz a két jobb tömlőt duzzasztja ki. A megmentendő egyénnek tehát csak a mentőövbe kell kapaszkodnia, ill. azt maga köré kell helyeznie. Hogy a mentőövet a duzzadásnál köralakba hozzuk, annak szövetből való burokja egyik oldalon nem nyújtható szövetből való sávval van ellátva. A leírt mentőkészülék kézzel kb. 100 m-nyi távolságra hajitható. Nagyobb 1000 m.-ig terjedő távolságokra való röpítésre a 3. és 4. ábrákon látható röppentyűs mentőkészülék alkalmas. Ennél tetszés szerinti úszótest pl. a 2. ábra szerinti mentőöv három hosszanti részre osztott, pl. kéregpapirból való (a) palástba van helyezve. Az (a) palást három (al, a2, a3) része az (o) falécre erősített (n) övszalagok által tartatik össze. Az (a2) rész a falécre van szegezve. Az egyes (n) övszalagokat az övszalag végeire erősített két (p) kengyel és ezeket összekötő, vizben oldható (q) szalagtekercs tartja össze. A (q) szalagtekercs az (i) tekercshez hasonlóan (5. és 6. ábra) alkalmaztatik. Az (a) palást fölső végére pl. fából való (r) süveg alsó végére pedig homorú alsó föJülettel bíró (s) fenék van helyezve. Az (o) falécen a (t) kötéltartó horog (u) csap körül elforgathatóan van megerősítve, ugyancsak az (o) falécen (v) pecek van helytállóan alkalmazva. A (t) horgot és a (v) pecket rendesen a vízben oldható (w) szalagtekercs tartja össze. A (t) kötéltartó horogra (x) mentőkötél van akasztva és az utóbbival a mentőövre erősített (fl) zsineg van összekötve. A (z) rúdon, melybe az (o) léc be van tolva, a (zl) röppentyű van megerősítve, melynek fölső vége az (s) fenék homorú alsó fölületébe illeszkedik. Az utóbb leírt mentőkészülék használatánál a készüléket a röppentyűvel együtt kellő irányú rézsútos pályára helyezzük és a röppentyűt meggyújtjuk, mely a mentőkészülékkel együtt a kívánt helyre repül. Mihelyt a készülék a vízbe esik, a (q) öszszekötő szalagtekercs feloldódik úgy, hogy az (a) palást szétesik és a mentőöv szabaddá válik. Az öv szorító szalagjai, ill. a sűrített gázzal töltött tokoknál a szelepet működtető elemeket letartó szalagok a vízben szintén feloldódnak és a tömlőket a keletkező, ill. rendelkezésre álló gázok földuzzasztják. Az (r) süveg és (s) fenék természetesen szabadokká válnak, midőn az (a) palást szétesik. Továbbá a (w) szalag is föloldódik és a (t) kötéltartó horog rúgó hatása alatt a (v) pecektől eltávolodik. Az (x) mentőkötél már most a (t) horogból kiakasztatik, és a megmendő egyén a mentőöv megragadása után a kötélnél fogva a partra vagy hajóra húzható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lövedékalakú mentőkészülék, azáltal jellemezve, hogy annak lövedékalakú, többrészű tartályában, melynek részei vízben oldódó szalagok által tartatnak össze: egy úszó test van elrendezve, mely elrendezés folytán a tartály és az úszótest a megmentendő egyén felé együttesen hajíthatok és a lövedéknek a vízbe való esése után az úszótest a szalagok föloldása által fölszabadíttatik. 2. Az l- igényben védett mentőkészülék fo-