43928. lajstromszámú szabadalom • Újítások torzióingás hosszújáratú órákon

kereten keresztüldugott (L) befogószerkezet helyzetében szilárdan biztosítható. Az (E) keret két oldalán a (D) csapokkal van ellátva, melyekkel az (A) tartóba akaszt­ható. A keret hátsó részén tovább az (I) •csappal van ellátva, mely az (A) tartó hátsó lapján alkalmazott (G') lyukba nyúlik úgy, hogy a fölfüggesztőszerkezetnek a (D) csa­pok körül való lengése pl. az óra szállítása alkalmával, korlátozva van, ami igen fontos, mert megakadályozzuk ezáltal azt, hogy a gátlószerkezet (S) villája a horgony (Q') szárából kikapcsolódjék és így a szerkezet a gyárban megadott pontos beállítást a szál­lítás közben is megtartja. Az eddigi hasonló óráknál a horgony ten­gelye a két platina közé volt ágyazva úgy, hogy a horgony kiemelése végett az egész hátsó platinát és az ezzel összefüggő ösz­szes részeket le kellett szerelni. A talál­mány szerint azonban a hátsó platina a hor­gony (M) csapja körül az (N) kivágással van ellátva, mely fölé az ezen kivágást kitöltő {N') heveder van az (0, 0') csavarok segé­lyével a (C) platinára erősítve (1., 2. és 3. ábra). Ennélfogva a horgony kiemelése cél­jából csupán az (N') részt kell eltávolítanunk anélkül, hogy a többi kereket meg kellene bolygatni úgy, hogy a kerekeket eredeti helyzetükben járathatjuk a hibák felfede­zése céljából. A horgony kiemelését a (P) hasíték is megkönnyíti, mely a horgony(Q') szárát engedi keresztül. Az óraszerkezet igen kényes alkatrészét képezi a gátlószerkezet (S) villája, mely­nek igen pontos megszabott helyzetben kell a torziószalagra erősítve lennie. Ezen alkat­i-ész rendkívül könnyen jutott az eddigi szerkezeteknél rosz helyzetbe, mivel egé­szen szabadon feküdt, miért is a találmány szerint a (C) platina hátlapjára a 11. ábrá­ban látható (R) védőpajzsot erősítjük a (R', R") csavarok segélyével. Ennélfogva az (8) villa szabadon végezheti kilengéseit, ellen­ben ütések vagy más külső befolyások ellen védve ván. Az (S) villát eddig csak egyetlen csavar­ral erősítették a torziószalagra, miáltal a villának pontos beállítása nehéz volt és a pontos helyzetét is mihamar elvesztette a villa. A találmány tárgyát képező javítások szerint az (S) villát azáltal erősítjük a tor­ziószalagra, hogy ez utóbbit a villa két szára közé fogjuk be, melyek két (S') csa­var segélyével vannak összeszorítva (2. ábra). Az ily torzióingás óráknál az inga körül­belül 360°-kal leng ki. Ha az ingát, külö­nösen az óra indításakor, nagyobb szöggel forgatjuk el, a torziószalag fölső, a villa és a fölfüggesztőszerkezet közötti részét köny­nyen deformálhatjuk, illetve helytelen hely­zetbe hozhatjuk, miáltal az óra helyes já­rása szenved, esetleg teljesen meg is áll az óra. Ezen hátrány elkerülése végett a talál­mány szerint a torziószalag kilengését a villa és a felfüggesztőszerkezet között ha­tároljuk úgy, hogy ezen a részen a meg­engedettnél nagyobb torziót nem szenvedhet, bármely nagyságú kilengést végez is az alsó rész, illetve az inga. A határolásra a 12—15. ábrákban föltüntetett szerkezetek valame­lyikét alkalmazhatjuk. A 12. ábra szerint az (S) villa és a föl­függesztőszerkezet (L, L') pofái közötti ré­szen, a torziószalagr.a két (T, T') szögdara­bot alkalmazunk, melyek csavarok segélyé­vel vannak egymáshoz szorítva. Ha a tor­ziószalag ezen a helyen a megengedett tor­zióhatárt elérte, az egyik vagy másik szög­darab a (C) platinába ütközek és a szalag­nak az akasztószerkezet felé eső fölső ré­szét a további torzió ellen megvédi. • A 13. ábra szerint a szalagra két lemez van erősítve, melyek (U, U') ütközőpeckek­kel vannak ellátva. A 14. ábra szerint a szalagra erősített két (V, V') lemezke a (V") pecekkel van ellátva, mely a platina (P) nyílásába nyúlik és a nyílás falaiba ütközve, határolja a ki­lengést. A 15. ábra szerint az(N') darabra szerelt (Y, Y') szögdarabok határolják a szalag ki­lengését azáltal, hogy a szalagra erősített (V, V') lemezkék beléjük ütköznek. A találmány szerint még a torziószalag­nak a szállítás közben való kilengését is határoljuk a (C) platinára két csavar segé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom