43835. lajstromszámú szabadalom • Súrlódási ellenállással kombinált rúgószerkezet

mely a rugón lévő ferde (6) fölülettel együtt működik. A szegmensnek külső surlódló (10) fölülete (2. ábra) lehet bármilyen alakú, de célszerű annak haránitmetszetét Vr

alakúra kiképezni, még pedig- úgy, hagy a púgó tengelyétől kifelé haladva, bizonyos saögben egymás felé hajló oldalakból alkotott hosszr élt képezzenek. A rúgó surlódp szegmenseivel együtt a (11) fémhüvelybe van zárva, mely harántmetszetben bármilyen alakú lehet és mely a (12) súrlódó fölületekkel van ellátva (1. ábra), melyek a szegmensek súrlódó fölületeivel együtt működnek. Amint a rajzból kitűnik, a föltüntetett foganatosításnál négy súrlódó szegmens van elrendezve és a külső súrlódó fölületek által alkotott szög 90° úgy, hogy a jelen esetben a hüvely harántmetszete négyzetalakú. Természetes azonban, hogy több szegmenst is lehet alkalmazni és hogy a külső súrlódó fölületek szögét is változtatni lehet, hogy kisebb vagy nagyobb mértékű hatást és így hasonlóan változó súrlódási ellenállást érjünk el. A hüvely valamivel rövidebbre van készítve, mint maga a rúgó, hogy a szerkezet összenyomásánál a maximális eltolódás jöhessen létre, míg a súrlódó szegmenseket célszerű olyan hosszúra venni, hogy azok csaknem a rúgó végéig érjenek és hogy másik végük és a hüvely feneke kör zött elegendő szabad tér maradjon fönn. A szegmensek külső vége és a belső oldalukon lévő kiugrás széle közötti távolság a szomszédos szegmensekben a spirális rúgó meneteinek megfelelően változik úgy, hogy a szegmensek külső végei egy s ugyanazon harántsíkban fekszenek, miáltal a rúgó elfordulásában meg van akadályozva. Ha a jelen találmány tárgyát képező szerkezetet vontató erő átvitelére akarjuk alkalmazni vasúti járműveknél, akkor azt a járművek végső lemezei közé iktatjuk, ahol is az a húzó és ;ütköző feszültségeket, 1 amelyek a vonó rúdról átvitetneik, fölfogja, ill. ezek hatása alatt összenyomatik. .Természetes, hogy ezen összenyomásnál legelőször is a rúgónak leggyöngébb menete enged, cLZUZ 3ilZj melynek egy részié el van távolítva és mely ekként gyöngítve van, ahol is a gyöngítés mérve módosítható aszerint, amint több vagy kevesebb anyag vétetik el. A rúgó összenyomásánál ezen menet ferde fölülete már most a súrlódó szegmensek ferde fölületéhez szoríttatik és a szegmenseket surlódló érintkezésbe hozza a hüvely belső fölületével, miáltal bizonyos súrlódási ellenállást létesít, miely a rúgónak rugalmassági ellenállásával együtt arra szolgál, hogy a szegmensek nagyobb mérvű csúszását meggátolja mindaddig, míg a rúgónak a hüvelyből kiálló része annyira nincs összenyomva, hogy SfZ 3/ közölt nyomást átadhatja. Ilyen módon a rúgónak a gyöngített menettől kifelé eső része egy első ellenállási rúgót képez, mely arra szolgál, hogy a kisebb lökéseknek és feszültségeknek ellenálljon és azokat átvigye anélkül, hogy a szegmensek súrlódó csúszását és a rúgó másik részének összenyomását idézné elő. Ha nagyobb feszültségek és lökések lépnek föl, ezek a szegmenseket a hüvelyben elcsúsztatják és összenyomva, az ellenálló rúgó főrészét, a rúgónak, valamint a szegmensek és a hüvely belső súrlódó fölülete közötti súrlódó ellenállásnak együttes hatását fejtik ki. Ha kívánatos, a hüvelyt szűkülő harántmetszettel is lehet készíteni, hogy a súrlódó ellenállás a szegmensek és a hüvely között nagyobb legyen, midőn a szegmensek befelé nyomódnak. Ha a nyomás megszűnt, a rúgó külső részének menetei kezdenek kiterjeszkedni, amikor is a nyomás a menet és a szegmensek kiugrásainak ékalakú fölületei között is megszűnik, minek folytán a rúgó főrészének kitérj eszkedés© következtében a súrlódó szegmensek könnyedén és teljesen fölszabadulnak és normális helyzetükbe térnek vissza. Az 1—4. ábrákban bemutatott foganato-