43829. lajstromszámú szabadalom • Ütőszögelreteszelés lövőfegyvereknél
— a — 11., 12. és 13. ábra az elreteszelőtolóka elől-, felül- és oldalnézete. A megrajzolt fegyver lényegében véve a (g) markolat- vagy keretdarabból és az ezen csúszó (h) tokból áll, mely a csőhüvellyel képez egy darabot, mellső végén az (1) csővel van összekötve és az ebben a závárzat nyitása és zárása céljából ide-oda mozgó (k) záródugattyúval van fölszerelve. A (k) záró dugattyúban mozgatható, üreges (r) ütőszög hátrafelé a .(q) vezeték csőalakú részében van vezetve és az ütőszögrúgót zárja magába, mely mellső végével az ütőszögfejre, hátsó végével pedig a tok egy tolókájára támaszkodik. Az ütőszögnek a találmány szerint alkalmazott új elreteszelése az 1. és 2. ábra szerint (részleteket 1. a 3—5. ábrán) egy a J záródugattyún oldalt alkalmazott (e) szárny7 , mely (e3) szára segélyével a záródugattyú megfelelő, oldalt alkalmazott (k3) furatába van ágyazva és szárnylemezén egy fölfelé álló (e2) szemölccsel van ellátva. Ez a szemölcs a szárny elhelyezése után a (k) dugattyú megfelelő (k3) kivágásába fogódzik és a maga részéről közvetlenül az (r) ütőszög (rl) tányérjának nyugaszával kapcsolódik. A záródugattyú nyitása és zárása közben az (e) szárny (el) lemeze a (g) markolat tárlécén csúszik. Ily módon a szárny fölfelé fordul és a maga részéről a 2. ábra szerint (e2) szemölcse segélyével az (r) ütőszög csúcsát a dugattyú mellső fölülete mögött visszatartja. Amint a dugattyú a záróhelyzetében van, a szárny (el) lemeze a (gO) tárléc egy kivágásába fogódzhatik. Ily módon a szárny az 1. ábrából kitűnő forgást végzi, (e2) szemölcse nem gátolja többé az ütőszög teljes előremozgását, hanem megengedi, hogy csúcsával a dugattyú mellső fölülete elé lépjen. A megrajzolt foganatosítási alaknál a szárny leszerelhetően van a záródugattyú jelzett mélyedéseiben elhelyezve és ezekben egy a záródugattyú oldalfalába ágyazott, legörbített vége rúgó által van rögzítve, hogy a fegyver szétszedésénél a szárny ki ne eshessék (3—5. ábra). Az ütőszögeireteszelés egy más foganatosítási alakja látható a 6—8. ábrán, az ehhez tartozó részletek a 9—13. ábrán vannak külön föltüntetve. Egy a záródugattyún oldalt alkalmazott forgatható szárny helyett a zárófej megfelelő üregében vízszintesen egyenesbe vezetett (eO) tolóka van beszerelve, mely az ütőszög irányára merőlegesen ide-oda mozoghat és a maga részéről kényszermozgásszerűen jut a ki és bekapcsolt állásba, annak megfelelően, hogy a závárzat (a záiódugattyú visszafelé mozgása következtében) nyitva vagy (a záródugattyú előremozgása következtében) zárva van-e. Hogy az ütőszöget visszahúzhassa és ismét előre csapódni engedhesse, az (eOj tolókának hátsó hosszanti oldalán egy (e4) kivágása és az ütőszög az (r3) csúcsa mö| gött egy (c4) válldarabbal van ellátva, mely válldarab akkor, mikor a tolóka kivágása a válIdarab elé kerül, az ütőszöget a föllobbantásra alkalmas helyzetbe engedi jutni. Ebben a helyzetben az iitőszög elreteszelése is ki van váltva, nevezetesen akkor, mikor a záródugattyú a 7. ábra szerint a mellső vagy záróhetyzetében van. Mikor a dugattyú a závárzat nyitása céljából hátrafelé mozog, a tolóka befelé tolódik el, ezenközben az (e4) kivágás megfelelő fölülete az ütőszög (r4) válldarabjára hat és az ütőszöget ily módon visszahúzza úgy, hogy csúcsa a 8. ábra szerint a záródugattyú mellső fölülete mögé lép. Ha már most a záródugattyú ismét a záróhelyzetébe előre megy, a tolóka is kifelé mozog úgy, hogy mikor a záródugattyú a záróhelyzetébe jutott, az előbb leírt és a 7. ábrán látható, az ütőszögcsúcs teljes előrelépését megengedő helyzetet foglalja el. A vezérlést ill. a tolóka be- és kifelé mozgását az idézi elő, hogy a tolóka külső végén alkalmazott (e5) csap vagy kar a markolat társinjének megfelelően görbülő hornyába fogódzik úgy, hogy a záródugattyú nyitó és záró mozgásánál a tolóka önműködően jut a megfelelő állásba. SZABADALMI IGÉNY. Hátra futó csővel bíró, visszaiökés által töltött lőfegyvereknél az az elrendezés, hogy az ütőszögnek a zárás befejezte
