43780. lajstromszámú szabadalom • Lendítőkerék automobilok, hajók stb. mótorjai számára

(23) kúpos kapcsolás által egymással össze­köthetők. A (21) rész a hajtótengelyre van ékelve. A (22) rész, amíg kapcsolva nincs, a (23) kapcsolással együtt a (24) eltolható hüve­lyen szabadon fut; a (24) hüvelyben a (25) hajtott tengely szabadon foroghat. A (24) hüvely, mely a (26 és 27) fogaskerekeket tartja, a (25) tengelyen elcsúszhat és ez­által a (26, 27) fogazásokat kapcsolatba hozhatja a (28) bolygó kerékkel, mely a (22) részben lazán forog, mimellett a (26) fogaskerék a (29) fogazással, a (27) fo­gaskerék pedig a (30) fogazással vagy a (31) közbenső fogaskerékkel kapcsolható. A (28) bolygó kerék a (25) hajtott ten­gelyhez erősített (32) belső fogazással is állandó kapcsolódásban áll. A (25) tengelyen elcsúszó (24) hüvely ei­forgásában meggátoltatik a (33) csapok által, melyek a (35) kocsivázra erősített (34) vezérlő emelő villájában vannak meg­tartva. A (35) kocsivázra van továbbá csukló­san erősítve a (36) lábitó, mely ia (37) ru­gók által rendesen bekapcsolva tartott (23) rész kikapcsolására szolgál. A (23) rész a (39) rovatékokba hatoló (38) ékek által állandóan a (22) részhez rögzítve tartatik. A (22) részhez erősített (41) korongon alkalmazott (40) peckek az eltolható hüvely hatása alatt a (32) fo­gaskerékbe tolhatók és rendes helyükbe a (42) rúgó által húzatnak vissza. A (21) részhez erősített (43) koszorú vé­gül a (22) résznek előre vagy hátrafelé való mozgását megakadályozza, mimellett a (22) rész szabadon elforoghat. Ezen foganatosítási alak működése a kö­vetkező : Ha a motort mozgásban és az egy es ré­szeket a 3. ábrán föltüntetett helyzetben képzeljük, mely esetben a (23 és 21) ré­szek kapcsolva vannak és a bolygó kere­kek a (24) hüvelyen lévő fogaskerekek egyikével sem kapcsolódnak, az összes (21, "22, 23) részek a hajtótengellyel forog­nak és a (32) fogazással kapcsolódó bolygó kerekek önmaguk körül forognak, anélkül, | hogy a (25) tengelyre mozgást vinnének át. Ha azonban a (34) emelő útján a (26) kereket a (29) fogazással vagy a (27) ke­reket a (30) fogazással kapcsolatba hoz­zuk, az eredmény az lesz, hogy a, (25) ten­gely a hajtótengellyel egy irányú forgást nyer. Ha a (27) kereket a (31) kerékkel kapcsoljuk, a forgás a mótor forgásával ellenkező értelmű lesz. Végül, ha a (40) peckeket a (25) ten­gelyhez erősített (32) részbe toljuk, a (25) tengely a (41) koronggal és ennek foly­tán a (22) és (21) részekkel közvetlenül kapcsoltatik, cIZkAZ 31 hajtott tengely a hajtó résszel egy darabot képez, vagyis közvetlen hajtást nyerünk. A kikapcsoló lábitó a kapcsolódást az át­tételek bármely helyzetében megszünteti. A második f oganatosítási alaknál a hajtó­fogaskerekeknek nem kell az elcsúsztatr ható hüvelyhez kapcsolva lenni, hanem a hajtott tengelyen lazán is foroghatnak, és az eltolható hüvelyre erősített kapcsoló alkatrész által rögzíthetők. A két elrendezés abban különbözik egy­mástól, hogy az első esetben az elcsúszó kerekek tetszés szerint rögzíthetők, míg a második esetben állandóan röigzítve van­nak. Mindkét esetben a közvetlen hajtást kapcsoló köröm vagy ia bolygó kerekek csoportjának rögzítése által érhetjük el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lendítőkerék motorok számára, azáltal, jellemezve, hogy az összes hajtó áttéte­lek, továbbá az induláshoz, megállítás^ hoz, sebességváltoztatáshoz, különböző sebességekkel való előrehaladáshoz vagy visszamenethez, a motorral valló közr vetlen hajtáshoz való és egyéb hajtó­szerkezetek a lendítő kerék üregében vannak elrendezve, minek folytán a len­dítő keréken kívül csakis a sebesség­változtató emelő és a fékező vagy a kapcsolást kiiktató lábitó maradnak, mely elrendezés folytán a hajtott ten­gely meghosszabbításán, a kocsivázon vagy a keréktengelyen sebességváltozr tató szerkezeteket nem kell elrendezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom