43668. lajstromszámú szabadalom • Hygienikus serleg

térbe jut, innen pedig, mikor a bor kiosztásakor a kelyhet meghajtjuk, a (78) födél mentén a (77) csésze és az (1) kehely fala közti térbe, majd a kehely szárába és talpába folyik. A (48) karima megakadályozza a maradékbornak a védőlapokra való vísszafolyását. A bornak tartályát, a be- és kibocsátókamrát és a köztük lévő elzárószerkezetet természetesen többféleképen módosíthatjuk, anélkül, hogy ezáltal a találmánynak lényege változást szenvedne. A 12. és 13. ábrák a védőlapoknak egyszerű és olcsó elrendezését és a kehelyre való megerősítését tüntetik föl. A (24) lapok, melyek valamely zsiradékkal impregnált papírból vannak készítve, a valamivel vastagabb és merevebb papírból készült (25) tartólapra vannak illesztve (13. ábra). A lapoknak belül lévő részei a (81) varrat segélyével (12. ábra) a tartólapra vannak erősítve, lefelé keskenyednek és a maradékbor lefolyásának megkönnyítése céljából alul fogazva vannak. A védőlapoknak ily elrendezése mellett a (32) kefe (1. ábra) fölösleges. A (25) tartónak (13. ábra) kívül lévő része a (82) lyukkal, a kehelynek külső része pedig az ennek megfelelő (83) gombbal van ellátva. Mikor a (25) tartót a (24) lapokkal együtt a kehelynek szélére illesztjük, a tartó, rugalmasságánál fogva, a (82) lyuk révén körülveszi a (83) gombot, mely a tartót a kelyhen helyzetében biztosítja. Mihelyt a bort egy hívőnek kiosztottuk, a legfölső lapot könnyen leszakíthatjuk és eltávolító hatjuk.-Ha minden hívő részére külön lapot illesztünk föl, amit, ha a bor kiosztása a templom padjaiban történik, a hívő maga is elvégezhet, amikor is minden hívőnek adunk egy-egy lapot vagy ezt az illető magával hozza, a védőlapot a (25) tartóhoz hasonlóan rendezzük el, amikor is az a kehelyre könnyen erősíthető föl és att<ól könynyen távolítható el. A védőlap kívül lévő részének alsó széle ,a könnyebb mjegfoghatás céljából kissé kifelé van hajtva. A vé dő lap oknak száma az összes említett esetekben a kehelytől kiosztható adagok számával megjegyezhetik. A lapokat megszámozhatjuk, amikor is a legalsó, a kehelyhez legközelebb eső lapot a legkisebb számmal látjuk el. Ily számozás segélyével a kiszolgáltató a bor kiosztása alatt bármikor megtudhatja, hogy hány védőlap és hány adag bor van még hátra. A találmány tárgya az említett módokon kívül még másképen is foganatosítható. Példának okáért a kelyhet a védőlapoknak két vagy több csoportjával is láthatjuk el; elrendezhetjük azokat a külső csésze szélének egész kerületén és átlyukasztások segélyével alkalmas módon «szájrészekre» oszthatjuk föl. Ebben az esetben minden «szájrész» számára külön elosztószerkezetről kell gondoskodnunk; vagy lehet a kelyhet akként is szerkeszteni, hogy egyetlen elosztószerkezet az összes védőlapcsomókkal működhetik együtt és pedig azáltal, hogy a kehelynek vagy külső vagy belső vagy mindkét csészéje forgathatóan van elrendezve, amikor is a forgást vagy maguknak a csészéknek vagy a kehely szárának vagy talpának elforgatása által visz,szük véghez. A találmány tárgya természetesen minden, közös használatra szánt ivó-eszközre is alkalmazható. A leírt védőlapok, kombinálva a friss bornak a kehelyben való elszigetelésére szolgáló elrendezéssel, biztosítják azt, hogy a nyál és ragályos anyagok egyik hívőről a másikra nem vitetnek át. Bár a friss bor el van szigetelve, mégis nagyon sok maradékbor gyűlhet össze, ha egyidejűleg elosztószerkezetről nem gondoskodunk. Ugyanis, amikor a szigetelőtérből bort folyatunk a védőlapokon át, a hívőnek szája előtt bizonyos mennyiségű bor gyülemlik meg, kivéve, ha a kiszolgáltató éppen annyi bort oszt ki, amennyit a hívő magába tud szívni, ami azonban nehezen történik meg. Ez a gyülemlő bor, valamint az a bor, mely esetleg a szigetelő térből a védőlapokra folyik akkor, mikor a kiszolgáltató a kelyhet függélyes helyzetbe hozza, a maradékbort képezi. Ellenben az elosztó szerkezetnek alkalmazása mellett