43644. lajstromszámú szabadalom • Gőzkazán
— 2 (E) előmelegítőbe és innen az ehhez csatlakozó (H) melegvízgyűjtőbe folyik. A (G és E) részek nem föltétlenül szükségesek és el is maradhatnak. A (H) gyűjtőből a víz a (3) csöveken az I—I injektorokhoz folyik, melyek a (B) főgőzvezetékbe torkollanak. Az injektorok száma ama rekeszek számának felel meg, melyre a (B) gőzgyűjtő egész hosszán osztva van. Ily módon mindegyik injektor közvetlenül a (H) melegvízgyűjtővel, vagy ha előmelegítő alkalmazva nincs, egyetlen (G) gyűjtővel van kapcsolva, melybe a visszafolyó víz a táplálást szabályozóból jut be. A gőzgyűjtőből a víz a két szélső (L, L) visszafolyató vezetéken, továbbá az (M, M) középső összefolyató vezetéken távozik, mely vezetékek a (B) gőzgyűjtő két szomszédos szakaszának egyesítésére szolgáló (b) csőcsonkokhoz csatlakoznak. Eme csőcsonkok acélöntvényből készülhetnek. Az (L, M) visszavezetőcsövek a vizet a (K) táplálógyűjtőbe vezetik, mely a vizet teljesen egyenletesen elosztva a közvetlenül a (6) rostély fölött alkalmazott (C) elpárologtató elemekhez vezeti. A gőzfejlődés emez elpárologtató elemek csöveiben megy végbe. Ha a táplálógyűjtő egyes gyűjtőkre van osztva, az (M) visszavezetéshez egy cső csatlakozik, mely a két szomszédos kamarát köti össze. A közbeeső (M) visszavezető cső közbeiktatása következtében a középen fekvő elpárologtató elemek táplálása elősegíttetik, amennyiben az ekként ezekhez az elemek- hez folyó víznek rövidebb utat kell megtennie, mintha az a gyűjtők végeitől jönne. Ez az elrendezés annál fontosabb, mert éppen a középsőelemek nagyobb mértékben vannak fűtve, mint a szélső elemek. Hajókazánoknál a (b) összekötő csőcsonkot (7) közfallal kell fölszerelni., (3. és 4. ábra), mely a hajó ingásánál a gőzgyűjtőnek épen magasabban fekvő részén lévő vizet középen föntartja és meggátolja, hogy a gőzgyűjtő mélyebben fekvő részében folvjék, honnan a víz csakis a táplálógyűjtő egyik vége fölé nem pedig annak középrészéhez folynék. Az elpárologtató elemeket a gőzgyűjtő egyes szakaszával a legkülönbözőbb számban lehet kapcsolni, előnyös azonban, ha a gőzgyűjtő minden szakaszához azonos számú gőzfejlesztő elem csatlakozik. Ily módon a tápláló víz eloszlása javul és a gőzzel való érintkezése következtében szabályosan fölmelegszik. A (C) csövekből kilépő gőz az (l1 , 1) csöveken (2. ábra) jut a gőzgyűjtőbe (3—5. ábra), melynek fölső részén a gőz elvezetésére az (5) szelepekkel stb. fölszerelt (4) elvezető csövek vannak alkalmazva. Nagyobb kazánoknál a gőz elvezetésére egy szelep helyett két (51 ) szelep alkalmazható (7. ábra). A gőz mielőtt a kazánt elhagyná, még egy (D) túlhevítő csövön is' átvezethető. Ha túlhevítő alkalmazva nincs, helyette előmelegítő építhető be, vagy pedig a gőzgyűjtő az (l1 ) csövek elhagyása mellett közvetlenül az elpárologtató cső fölött alkalmazható. A megrajzolt foganatosítási alakok csak példáúl szolgálnak. Huszonnégy elpárologtató elemmel bíró kazánnál három csoportot lehet nyolc-nyolc elemből alkotni és ezeket három tápláló injektorral és a két közbeeső vízvisszavezetőcsővel fölszerelni. Mindenesetre szükséges azonban, hogy a kazánnak legalább két önműködő szabályozója legyen, melyek a kazán két végén ezek mellső oldalán vaunak alkalmazva és a szomszédos elemekkel össze vannak kötve. A táplálócsap nyílását úszó segélyével a vízszín változása szabályozza, a vízszin magassága pedig a kazánban lévő azonos vízmennyiség esetében a tűz erősségétől függ. Ha már most a tűz erőssége a kazán két végén esetleg különböző, a két önműködő tápláló szabályozó a tűz erősségének megfelelő vízmennyiséget fog a tűznek jobban kitett elpárologatató elembe vezetni. Igen nagy kazánoknál még az is előnyös lehet, hogy egy harmadik, önműködő tápláló-?zabályozót alkalmazunk, még pedig a kazán középrészén; ez a szabályozó, ekkor az elemek táplálását az azokra ható tűz erejének megfelelően szabályozza. Ezek az egyes tápláló berendezések a
