43592. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő lőfegyvereken

az eddig használatos tölténykeretek alkalmazása is lehetővé tétessék, végül a 10. és 11. ábrák az ütőszög biztosítására szolgáló szerkezetnek két egymástól különböző kiviteli alakját mutatják be oldalnézetben. Az 1. és 2. ábrákon a fegyvernek teljes (1) tokja vagy kerete föl van tüntetve. A fegyvernek összes alkatrészeit ezen (1) tok tartja meg a szükséges helyzetben. Mint a kettős 6. ábrából látható, a (2) záróhenger hosszanti irányban két (3) és (4) sz;aka8zra osztható. A (3) szakasz az (5) ütőszögnek, valamint az ehhez tartozó (6) rúgó és (7) hüvelylökő befogadására szolgál (2. ábra). A (4) szakasz a cső fölvételére egy esőalakú, előreszökő nyúlványt képez. A závárzatnak utóbb említett nyúlványán egymással átellenben a két (8, 9) töltőnyílás, továbbá a részarányosai! elrendezett (tO) hosszhornyok vannak kiképezve, mely utóbbiak a csavaralakú (11) hornyokba torkollanak és a zárószemölcsök fölvételére szolgálnak. A záróhenger továbbá, mint az 1. és 6. ábrákból látható, (12) vezetőszemölcsökkel van ellátva, melyek (2) záróhengernek kizárólag egyenes vonalban való vezetését eszközlik, amennyiben az előbbiek a toknak (13) hornyaiban vezettetnek (7. ábra). Továbbá az említett (12) szemölcsök egyszersmind a záróhengernek hátrafelé való mozgását is határolják, amennyiben hátsó fölületükkel (13) vezetékhornyoknak hátsó végéhez ütköznek. Ezen hornyok határolására az ívalaú (14) kereszthornyok szolgálnak. Az (1) toknak esőburkolatot képező részében, még pedig egészen elől, a torkolatnál, (16) ók vagy hasonló segélyével (15) kapcsolás van megerősítve. Az 1., 2. és 4. ábrákon látható ezen (15) kapcsolás egy furattal bír a cső fölvételére, mely furat a csőnek, rövid hátramozgása közben forgó mozgást kölcsönöz s másrészt annak hátramozgását határolja, anélkül, hogy előremozgását megakadályozná. Ezen célból a (15) kapcsolásban két (17, 18) gyűrűhorony van kiképezve, melyek a csavaralakú (19) hornyok által kapcsoltatnak össze egymással. A mellső (18) gj'ürűliorony semmi külön rendeltetéssel nem bír s csakis a (19) csavarhorony kiképzésének lehetővétételére szolgál,- mely a hátsó (17) gyűrűhoronnyal együtt megfelel a (21) eső (20) forgatószemölcseinek, Mint az 1., 2. és 5. ábrákból látható, (21) cső két (20) forgatószemölccsel és két (22) zárószemölccsel bír s jelen esetben a két szemölcspár egymással szemben részarányosán van elrendezve. (22) zárószemölcsök (5. ábra) a ferde (23) fölületekkel vannak ellátva, melyek a záróhengernek (24) ferde fölületeivel (6. ábra) érintkezésbe lépve, a (20) szemölcsöknek (17) gyűrű horonyban való további elforgását idézik elő (1. ábra), miáltal (21) csőnek hosszirányban való elmozgása mindaddig megakadályozta tik, míg csak az előre mozgó (2) záróhenger által ki nem kapusoltatik. A (20) szemölcsöknek (1. ábra) a (17) horonyban való fölösleges elforgását (22) zárószemölcsök akadályozzák meg, amennyiben az utóbbiak ezen forgás tartama alatt a (2) záróhengernek (10) hosszhornyaiban foglalnak helyet. A működési mód további magyarázata előtt megemlítendő még, hogy a föntebb előadott (15) kapcsolás az (1) tokkal egy darabból is lehet kiképezve, amennyiben esetleg (19) csavarhornyot és (17) gyűrűhornyot közvetlenül a toknak szükség esetén megvastagított részében képezzük ki, mivel, mint föntebb is említettük, ezen (15) kapcsolás a tokkal szilárd összefüggésben áll. A föntebbi részletek ismertetése után áttérhetünk a működési mód tárgyalására. Amint a 2. ábra szerint a lövés után a hátralökés bekövetkezik, először (21) cső a (2) záróhengerrel együtt egy darabig hátra felé mozog, miközben a cső (20) szemölcsök, valamint az ezeknek megfelelő csavaralakú (19) hornyok következtében oly forgást végez, hogy ezáltal (22) zárószemölcsök (11) gyűrűhoronyból kiforgattatnak, mindaddig, míg csak azoknak (23) ferde fölületei a