43587. lajstromszámú szabadalom • Berendezés automobilok és egyéb utakon vagy sineken közlekedő járművek rezgéseinek csökkentésére önműködőleg kiegyensúlyozott kettős, rúgós fölfüggesztéssel
"ban áll, mely a rázkódásoknak minden tekintetben káros hatását önműködőlég megszünteti és emellett a kocsitengelyeket szabadon hagyja. A rezgéseket kiküszöbölő fölfüggesztési mód azonban természetesen nemcsak nagy súlyú, hanem bárminő járműnél alkalmazható és jelen találmány tárgya is bármely fölfüggesztett vázzal biró járműnél kivihető. A találmány tárgyánál igen szilárd szerkezetű kerekeket használhatunk, melyek az "út egyenetlenségeiből származó összes rázk;ódásokat és lökéseket kibírják. Jelen találmány célja tehát egy racionális fölfüggesztési mód megalkotása és főelve az, hogy a jármű tulajdonképeni váza és a talajjal érintkező részek közé egy önműködően kiegyensúlyozott, összetett fölfüggesztő szerkezetet iktatunk közbe, mely az út egyenetlenségéből származó lökések káros hatását kiküszöböli. A következőkib en leírandó berendezés bárminő automobilnál vagy síneken, ill. utakon járó járműveknél alkalmazható és a mellékelt rajzon egy példaképem foganatosítási alak van föltüntetve, nevezetesen az 1. ábra a hátsó és mellső fölfüggesztő berendezésnek oldalnézete, hol az automo-Ml-tár saskocsi, melynél az új fölfüggesztő szerkezet alkalmazva van, pontvonalozott körvonalakban van föltüntetve, a 2. ábra a berendezés elölnézete, részben függélyes keresztmetszte, a 3. ábra ugyanannak fölülnézete, melyen a kocsialváz főtartói, melyek oldalt a kocsiderékot viselik, továbbá a kerekek irányváltozási módja látható. A rajzon (1) acél haránttartó, melyet középen a (2) gyűrű támaszt meg. A kerékagyra fölhúzott (2) gyűrű vagy alkalmas fémmel van bélelve, vagy pedig golyós 'csapágykép van kiképezve. Ezen csapágy görgőkkel is lehet ellátva vagy bármely más oly módon lehet berendezve, mely a súrlódási együtthatót minimumra redukálja. Ezen haránttartó mindegyik (3, 4, 5, 6) sarkán (7) függesztőrudak vannak alkalmazva, melyek a (8 és 9) összetett rugók végeinek csuklós megerősítésére szolgálnak. Ezen (8 és 9) rugók középen a függélyes, mozgatható (10) tartóra vannak szerelve. Ezen (10) tartóban (11) függélyes irányú vezeték van, melynek nyílása hosszabb, mint a rugók maximális kihajlása. A (10) tartó a kerékagyak mentén függélyes irányban eltolható; a kerékagy vezetés céljából a kinyúló (12) nyakkal van ellátva. A (10) tartó vezetéke alul nyitott a részek összeszerelése miatt; a nyílás a (13) zárólappal van elzárva, mely az összetett alsó (9) rúgó megerősítésére szolgálo elemeket viseli. A függélyes (10) tartó fölső (14) végén T-alakban végződik. A tartó ezen részének (15—16) végein (17) függesztőrudak vannak, melyek a fölső, nagy (18) rugók végeivel állanak csuklós összeköttetésben; a (18) rugók vagy a kocsialváznak a kocsiderékot viselő (19) főtartóira, vagy a kocsiderékkal vagy alvázzal összekötött alkalmas támasztóban vannak megerősítve. A mellső kerekek elrendezése abban különbözik a hátsó kerekek elrendezésétől, hogy a (10) függélyes tartó, melynek közepére a (8 és 9) összetett rugók erősítve vannak, a (20) pont fölött két részre van osztva, melyek egymás fölött a (21 és 22) szektorok segélyével eltolhatók. Ezen szektorok egyike a másik szektor körívalakú vezetékében elmozgatható, mimellstt elmozgásuk középpontja magában a (23) kerekek irányváltoztató szerkezetét vezérlő csukló tengelyében van. Az irányítandó kerekek, melyek a (8 és 9) rugók végeinek megerősítésére szolgáló (1) harántrudat viselik, beállás közben az összetett fölfüggesztő berendezés ezen részét együttesen elforgatják, miközben a fölső rész a kocsiderékkal vagy a kocsivázzal párhuzamos marad, anélkül, hogy a (10) függélyes támasztónak a (24) kerékagy mentén való eltolódását a fölfüggesztő berendezés meggátolná. Ha a kerék lökést kap, ennek hatása a kerék talpáról és testéről közvetlenül a
