43492. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hadi lőpor előállítására

egyesítjük, úgy ezen elem minden egyes része különböző sebességgel fog égni, annak az útnak megfelelően, melyet a lövedék a fegyver csövében megtett. így nyerjük a változó mélységű rovátkákkal ellátott lőpor-elemet, melyet a 6. ábra mutat és melyben minden egyes' bemetszés mélysége annak elejétől kezdve egészen a végéig változik. A 7. ábra az összefüggést mutatja a fenti táblázat adatai és a változó mélységű rovátka között. Az így rovátkolt lőporlemezt ekkor a harmadik igen fontos műveletnek vetjük alá, mely a második és ezúttal végleges hengerlésből áll. Ezen hengerlés hatályosságát a rovátkák elősegítik, amennyiben a hengerek által szétnyomott anjag a rovátkák űreinek helyébe léphet és a hengerlés után ezeket részben kitölti. Az említett kiegészítő hengerlés által létrehozott tömörítés fokát úgy választjuk, hogy a szalagnak, vagy rúdnak vastagságát 5—50%-kal csökkentjük, aszerint, hogy mily nyomást kívánunk a fegyverben létrehozni. A gáznyomás annál csekélyebb lesz, minél nagyobb a tömörítés által elért vastagságredukció. Az ilyen utólagos vastagságredukció 30— 50 °/o nyomáscsökkenést eredményezhet az egyébként azonos töltéssúly és azonos kezdősebesség melletti Az így összetett és kezelt lőpor vagy egyetlen négyszögalakú lemez alakjában használható, (lásd a 8. ábrát) amely egymagában képezi az egész töltést, vagy kis szíjak alakjában (9. ábra) rudacskák, vagy kötelek (cordit) alakjában, (10. ábra), vagy csö'vek alakjában (11. ábra) stb. Ezen elemek kötegekbe kötve helyeztetnek a fegyver égésterébe. A rovátkákat a cső hosszirányába kell helyezni. A fontos körülmény mindig abban áll, hogy a lőporelemek fokozatosan mélyebbedő rovátkákkal (6. ábra) legyenek ellátva. Az így előállított lőporba foglalt viaszfélék arra szolgálnak, hogy a nitrált alkatrészeket Ö88Zenyomhatóbbakká tegyék és azt megakadályozzák, hogy a lemez anyaga szétessék az elszenvedendő hengerlések és tömörítések hatása alatt. E testek bizonyos értelemben beburkolják az oldószernek ama kis mennyiségét, mely a lőporban a leírt műveletek Összesége után is még fönnmarad, ezáltal pedig megakadályozzák az oldószer párolgását, mely azoknak a vegybomlásoknak kiinduló okát képezi, melyek annyira veszedelmesek ezen lőporokban. A viaszanyagok tehát bizonyos értelemben hátráltatják ezen vegybomlásokat. Ezt a méhviaszt bármely más képlékeny és éghető anyag is helyettesíthetné (ricinusolaj, fenyömézga, vaselin stb.), azonban, úgy látszik, hogy a méhviasz adja a legjobb eredményeket. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Sík lemez, vagy csőalakú tekercs, vagy bármely más alakú lőporelem lőfegyverek és ágyúk számára, melynek fölületén, vagy fölületein rovátkák vannak készítve, jellemezve azáltal, hogy a töltést alkotó minden egyes lőporelem szélén a rovátka igen mély, ennek mélysége azonban mind csekélyebbé válik az elem közepe felé, úgy, hogy a nem rovátkolt rész keresztmetszete rombuszszerű alakot mutat. 2. Eljárás az 1. alatt igényelt lőpor előállítására, azáltal jellemezve, hogy a lőport kétszeres hengerlésnek vetjük alá, első ízben a lőpormasszát tartalmazó tartányból való kijövetelét követóleg, másodízben pedig a rovátkolás elvégzése után abból a célból, hogy a lemez vastagságát csökkentsük, aminek következtében a fegyver csövében föllépő nyomás a vastagság csökkentésével arányosan csökken. 3. Eljárás az 1. alatt igényelt lőpor előállítására, azáltal jellemezve, hogy a lőpormasszához még tésztaszerű állapotában, nem robbanó képlékeny anyagokat, különösen méhviaszt és különböző szükséghez képest változó mennyiségben még magnéziumbikarbonátot, vagy ammóniumbikarbonátot adunk.