43489. lajstromszámú szabadalom • Javítások vasúti és más járművek elektromágneses fékein

kapcsolását mutatják. A feltétel csak az, hogy a melléktekercs feszültsége csökkenő sebesség mellett csökkenjen. A melléktekercs árama tehát más forrás­ból ia vehető, mint a főtekercsé, hacsak ezen más áramforrás azon föltételnek meg­felel, hogy feszültsége a sebesség csökke­nése mellett csökken. Példaképen egy kis segéd-generátort vagy pedig magát a mágnest, mint egysarkú ge­nerátort használhatjuk. Az 5. ábrában ezen kiviteli alak van föl­tüntetve, melyben (9) és (10) a fékező mág­nes pólusait jelzik, mely mágnes a (11) sínnel keresztirányban van elrendezve. A mágnes gerjesztésénél keletkező mágneses erővona­lak irányát a (12) nyilak jelzik. A (IS) kon­taktusok mindkét pólus külső oldalán van­nak elrendezve és a (14) kontaktus a polu­sok közt foglal helyet, ezen kontaktusok a fékmágnes (15) mágnesező tekercsével áll­nak kapcsolatban. Világos, hogy midőn a mágnes a sínt hosszában érinti, feszültség­különbség lép föl azokon a helyeken, ahol a (13, 14) kontaktusok a sínt érintik és ez azon áramot növeli, mely a (15) tekercsben való keringése által a fékmágnest mág­nesezi. A 6. ábrában a fékmágnes olyan kiviteli alakja látható, melynél a polusok a sín hosszában vannak elrendezve. Ez esetben a mágneses folyam a sínt hosszában folyja át és a (13, 14) áramkollektorok mindegyike a fékmágnes mindkét oldalán van elren­dezve. Ebben az ábrában a fékmágnesnek csak egy pólusa látható és a tekercset a mágnesmag eltakarja. Áramkollektorok gyanánt külön kontaktus­darabok helyett a fékmágnessarúkon kiké­pezett szigetelt darabokat használhatunk. Úgyszintén . segédpólusok lehetnek a fék­mágnesen elrendezve, melyek a shuntteker­cselés által az erősítő áram egysai'kú mág­nesezésére szolgálnak. SZABADALMI IGÉNYEK. Fékelektromágnes sín- vagy kerékfékek számára a jármű sebességére vonatkoz­tatott féknyomással, jellemezve azáltal, hogy a mágnes az ellenállásokkal sza­bályozható (6) főtekercsen kívül egy mel­léktekerccsel van ellátva, melyet oly áramforrás táplál, melynek elektromo­torikus ereje a jármű csökkenő sebes­ségénél csökken, a fékező erőnek a se­bességgel önműködő növelése és a nagy , sebességnél föllépő, aránylag csekély súrlódási együttható kiegyenlítése cél­jából. Az 1. igénypont szerinti fékelektromág­nes kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a (7) melléktekercs a (8) kiegyen­lítőellenálláesal együtt vagy párhuzamo­san az (5) főszabályozó ellenállással sorba kapcsolt (6) főtekercshez, vagy párhuzamosan a főtekercs egy részéhez és sorozatosan a másik részéhez vagy sorozatosan a főtekerccsel és párhuza­mosan az egész főszabályozóellenállás­hoz vagy annak egy részéhez van el­rendezve. Az 1. igénypont szerinti fékelektromág­nes kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a melléktekercs egy segédáram­forrásból, melynek elektromotorikus ereje a jármű csökkenő sebességével csökken, tápláltatik. Az 1. és 3. igénypont szerinti fékelektro­mágnes kiviteli alakja, jellemezve az­által, hogy külön áramforrásként a sín vagy a kerékperem, melyek elektro­mágneses fékezésnél a mágneses erő­vonalak által egysarkúan gerjesztetnek, szolgál. Az 1. és 4. igénypont szerinti elektro­mágneses sín- vagy kerékfék kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a sín­vagy a kerékkoszorú a főmágnesen meg­erősített segédmágnes által egysarkúan gerjesztetik. il rajzlap melléklettel.' •AUJW RÉaZVÉNYTJÜMASAo NYOMOaJ* BUOMW

Next

/
Oldalképek
Tartalom