43409. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ürülékanyagok, szennyvizek és effélék biológiai tisztítására

nevezett) (d) teret fönt egy (f) bádoglemez födi be, mely megakadályozza, hogy a (d) térben levő anyag a csőkanyarulatok közötti hézagok elkerülésével közvetlenül az {a) tartányba jusson. Az (f) födő a zsiradékokat is alámerülve tartja, melyek az anyag fölszínére emelkedő süveget törekednek alkotni. Ezen alámerítés következtében a proteinanyagok erjedési folyamata alkalmával fejlődő és a tartány vízében föloldott ammónia a zsiradékot elszappanosítja. A föntebbiek szerint tehát a csöppfolyóssá lett vagy szétporlasztott anyagok csakis az {e) kigyócső kanyarulatai közötti hézagokon át juthatnak az (a) tartányba. Azon nyomás következtében, melyet az (a) tartányban levő folyadéknak a szabad fölszínen összegyűlő gázai kifejtenek, a folyadék az (e) kígyócső alsó kanyarulatának kagyló- vagy harangalakú (g) nyílásán keresztül kiszoríttatik. Az alsó csőkanyarulat fölfelé van görbítve, hogy a tartány fenekén leülepedő sűrűbb anyagok a kagylóalakú csőnyílást el ne tömhessék. A (g) kagylóba egy átlyukgatott (gl) lemez van illesztve, mely az (e) csőkanyarulatok közötti hézagokon esetleg átlépett szilárd anyagokat visszatartja és így a kígyócső belsejének elzárását megakadályozza. . A folyadék, mely ily módon a szilárdabb alkatrészektől másodszor is elválasztatott, a kígyócsőben olyan magasságra emelkedik, amilyen az (a) tartány fotyadéktükrére nehezedő nyomásnak megfelel. Az (a) tartány fölső részében összegyűlt gázok, melyek időközben mindinkább komprimál tatnak, a folyadék szabad fölületére nyomást gyakorolva fölszinkülönbséget hoznak létre és a folyadékot a másik (b) tartányba szorítják át, hol az aerob mikrobák végzik munkájukat. Az árszorított folyadék először egy függélyes (b) hengerbe jut, melyben alulrólfölfelé emelkedik és egy átlyukgatott (h2) lemezen halad át, azután pedig első ízben tőzegből és komprimált grafitból álló rétegen szüretik keresztül. Á folyadék innen az (i) csövön keresztül egy másik (j) hengerbe jut, melynek fölső tere a (jl) födőlapon alkalmazott lyukakon keresztül szellőződik. A (j) henger (j2) fenékrésze tálalakú és egy átlyukgatott (j3) bádoglemezzel vagy fémrostával van fölszerelve, mely szintén valamely komprimált szűrőanyaggal van födve. Ezen réteg fölött ugyanazon anyagból álló (j4) pasztillák foglalnak helyet, melyek középen csatornával vannak ellátva. A pasztillák közötti hézagokat valamely (jö) .likacsos anyag és őrölt (csemcsés) tőzeg tölti ki. A likacsos anyag főként arra szolgál, hogy katalytos hatást fejtsen ki, míg a tőzeg elnyelő hatást van hivatva kifejteni. A folyadék először a pasztillák által határolt és a likacsos anyag által elfoglalt hézagokat tölti ki és azután fölemelkedve a pasztillák csatornáin át lefolyik, miközben a tőzegnek és a pasztillák anyagának aerob mikrobái a folyadék oxydálását megkezdik. A (j) henger alatt egy tál van elhelyezve, melyhez a (k) cső csatlakozik. A lejtősen elrendezett (k) cső fölső oldalát az átlyukgatott (kl) lemez vagy megfelelő fémrács alkotja. A cső, alsó fala vagy feneke tőzeg és salak keverékével van födve, melyet fémszövet tart az alsó csőfalon rögzítve. Ezen fémszövet a (k) cső egész hosszán végignyúl és azt két félre osztja. Ezen fémszöveten ugyanolyan pasztillák nyugosznak, mint föntebb le volt írva. A folyadék tehát a (k) csövet kitölti és a pasztillák magasságába emelkedve, ezeknek csatornáin keresztül a cső alsó részében levő salakra és tőzegre ömlik. A (k) cső végéhez egy (k2) spirális cső csatlakozik, melynek kanyarulatai'az utolsó kivételével fönt nyitottak, hogy a levegő könnyebben beléphessen. A (k2) cső ugyanúgy van szerkesztve, mint a (k) cső. Az utolsó kanyarulat alsó oldala meg van erősítve és lyukakkal van ellátva, melyeken keresztül a folyadék eső alakjában a vasoxydból és homokból összetett (1) szűrőre hull. A (k2) cső, melyben a folyadék a levegőnek szabadon kitéve kering, egyszerűen