43341. lajstromszámú szabadalom • Berendezés sör és pezsgőborok ozonizálására

melyek alsó részükön több furattal bírnak, az ozonizálandó folyadék vezetésére szolgálnak. Az egyik'cső a rendes használatra szolgál, a másik pedig tartalékcső, mely egy kis kaucsukdugasszal elzárható és csak egyes esetekben jön használatba, ha például két folyadékot akarunk összekeverni. Az egyes (a) edények oldala és feneke között közök vannak hagyva. A fenekeket elválasztó közök célszerűen kb. 10 mm-esek az oldalakat elválasztó közök pedig kb. 5 mm-esek lehetnek. Az egymástól ilykép elválasztott edények egymással (f) nyílásokon át közlekedhetnek. Ilyen (f) nyílás mindegyik edény falában kettő van képezve. E két nyílás a vízszintes síkban egymás mellett fekszik. A nyíláspárok az egymás fölött elrendezett edények jobb és baloldalán váltakozva fordulnak elő, miáltal elérjük, hogy a folyadék az edényeken lépcsőzetes kaszkádokban haladva, hull alá. A külső edény alsó részéhez a folyadék kivezetése céljából az (m) csappal ellátott (1) cső van erősítve. Az ozonizáló egy ebonittal szigetelt és két sor (i) kisütő-csúccsal ellátott (h) fémlapon nyugszik, mely közepén át van lyukasztva a külső edényből jövő (1) cső átvezetése céljából. Ezen fémlap (j) szorítócsavarral az indukciós-cséve másik polusához van kapcsolva. Ha az indukcióscséve gerjesztetik, a fölső fémcsövek és az alsó fémlap kisütőcsúcsai között elektromos kisülések jönnek létre, melyek az egész kaszkádszerűen aláhulló folyadéktömeget átjárják. A folyékony tömeg oxigénjei a nagyfeszültségű áramok behatása alatt ozonná változik oly módon, hogy az (o2) szerkezetű molekulák (o3) szerkezetű molekulákká alakulnak át. Az ozonizálót rendszerint egyik oldalán üvegajtóval ellátott (B) faszekrénybe helyezzük. Az ozonizáló fölött az üvegből készült és légmentesen elzárható (c) tartány van elrendezve, melyben az ozonizálandó sört vagy pezsgőt az (1) csővezetékébe beiktatott szivattyú segélyével nyomjuk be. A (C) gyűjtő egy (3) csappal és kaucsuktömlővel ellátott (2) cső nyúlványa útján van az ozonizáló készülék (e) üvegcsövével összekötve. A (B) szekrény alatt az üvegből készült (D) gyűjtőtartány van elrendezve, mely három csőtoldalékkal bír. A középső (4) toldalékcső, mely a tartány belsejébe nyúl, egy kaucsuktömlő által az ozonizálo-készülék (1) csövével van összekötve. A (6) csappal ellátott (5) oldalsó toldalékcső egy légszivattyúval van összekötve, melynek segélyével a kezelendő folyadék bevezetése előtt a (C) tartányban a levegőt megritkítjuk. A légritkítás befejeztével a (6) csap elzáratik. Végül az alsó (7) toldalékcső, mely (8) csappal elzárható, kaucsuktömlő útján az üvegből készült (E) töltő-készülékkel áll kapcsolatban, melyen (10) csapokkal ellátott (9) kivezető-csövek rendeztetnek el. E (9) csövekhez kaucsuktömlők vannak kapcsolva, melyek a folyadék eltartására szolgáló palackokkal vannak összekötve. A berendezésnek négy (C, B, D, E) része egymástól függetlenül van egy keretre, falra stb. erősítve és miután e részek egymással hajlékony, például kaucsuk-kötőrészek által vannak összekapcsolva, ennélfogva egymástól függetlenül eltávolíthatók a többiek érintése nélkül, illetőleg kicserélhetők tisztítás, stb. céljából, mely elrendezés úgyszólván folytonos üzemet tesz lehetővé. Az üzem megindítása céljából először is az (m) és (8) csapokat zárjuk el, azután megnyitva a (6) csapot és összeköttetést létesítve az (5) toldalékcső és a légszivattyú között, a (D) tartányban bizonyos fokú vákuumot létesítünk. Ennek megtörténte után a (6) csapot elzárjuk és az (m) és (3) csapokat megnyitva, továbbá a fémlemez és a fémcsövek szorítócsavarjait az indukciócsévével összekötve, a kezelendő folyadékot a (C) gyűjtőbe nyomjuk. Innen a folyadék az ozonizáló készülékbe száll alá, ahol kaszkádszerűen keringve, a nagyfeszültségű áram termelte kisülések közepette, oxigénjének molekulái ozonná változnak át oly módon, hogy az ozonmolekulákat keletkezésük pil-