43308. lajstromszámú szabadalom • Berendezés önműködően töltött lőfegyvereknél a lövő készség önműködő létesítésére a fölhúzható tár kiváltásánál

— 2 -alatt áll és egyrészt a rúgós (a) kidobóval, másrészt a felhúzható (D) tárral való együttműködése képezi a találmány egyik jellemző momentumát. Ha az 1. ábrán meg- j rajzolt állásból indulunk ki, úgy látjuk, I hogy az utolsó lövés után az összes részek I a 2. ábrán látható helyzetbe jutnak, vagyis a (D) tár (p) töltényadogató lemeze a (Z) rúgó hatása alatt a hátralökött (E) záródugattyú elé kerül és ismert módon meggátolja, hogy ez a záróhelyzetébe előre mozogjon. Ha már most az üres tárt a fegyverről eltávolítjuk, hogy azt telt tárral helyettesíthessük, a záródugattyút is elereszti az adogatólemez és akadály nélkül előre mozoghat a záró helyzetébe. Ez idézi elő azt az ismert bevezetőleg jelzett hátrányt, hogy fegyver a telt tár fölerősítése után még •korántsem lövésre kész, hanem csakis akkor válik azzá, mikor a záródugattyút hátrahúzzuk úgy, hogy előremozgásánál a légfölső töltényt megfoghatja és a fegyver csövébe tolhatja át. Külön elreteszelőtagok bekapcsolásával ezt a hátrányt már eddig is megakarták szüntetni, de ily módon csakis azt érték el, hogy a dugattyút nem az egész löketén, hanem ennek csak kisebb szakaszán kellett visszahúzni, hogy az elreteszelőtag szabadon bocsássa és hogy az újonnan fölerősített, telt tárból töltényt szállíthasson a csőbe. Az ekként elért időnyereség oly csekély, hogy a berendezés alkalmazását épen nem indokolja, mert még mindig el kell végezni azokat a fogásokat, melyek lehetővé teszik, hogy a záródugattyút egyáltalában hátrahúzhassuk. Berendezésünk most már olyan, hogy a tárban volt utolsó töltény kilövése után a záródugattyút a tár adogatólemeze ép úgy visszatartja, mint eddig (1. ábra), azonban a tár eltávolítása után a záródugattyú nem megy azonnal a záróhelyzetébe előre, hanem azt a rúgónyomás alatt álló hüvelylökő mindaddig fogvatartja (3. ábra), míg a telt vagy üres tár fölerősítésével a záródugattyú szabaddá nem válik és a záróhelyzetbe való előremozgásánál újabb töltényt nem tói a csőbe. Ezt oly módon érjük el, ha a rúgónyomás alatt álló hüvelylökő ama mozgását, mely a lövésnél akkor, mikor a fegyveren tár van fölerősítve a záródugattyú mozgását lehetővé teszi, a tár eltávolításánál működésbe jövő (b) elreteszelődarab mindaddig meggátolja, míg a fegyveren újabb tárt föl nem erősítettünk (1. ábra). „ Ha ez megtörtént, a hüvelylökő ismét szabadon elmozdulhat és az üres hüvelyek kidobását végezheti. A szóban levő elreteszelés részletei a 6 — 9. ábrán látható. A 6. ábrán az (a) hüvelylökő látható, mely az eddigitől anynyiban tér el, hogy oldalt kiálló (al) orra van, amely alá a (b) elreteszelődarab beléphet (7. ábra), mikor a hüvelylökő mozgását ideiglenesen meg kell gátolni. A (d) tárrögzítő (8. ábra), — mely a tárt ismert módon a fegyveren rögzíti — megfelelő megosztott (f) rúgó (9. ábra) hatása alatt áll. Hogy eme részek miként vannak a fegyveren alkalmazva ós miként működnek együtt, a rajzból világosan kitűnik. Ugyanis a rajz szerint az (a) hüvelylökőt az (a2) rugója állandóan fölfelé nyomná, ha azt az 1. ábra szerint a záródugattyú le n em nyomná, míg ez a záróhelyzetében van ha azonban a záródugattyú a nyitó helyzetében van, akadály nélkül beléphet a dugattyú mellső végén kiképzett nyílásába (2. ábra), de a záródugattyú előre mozgásánál lefelé mozog, hacsak azt a külön (b) elreteszelődarab nem rögzíti és lefelé irányult mozgását meg nem gátolja. Ez a most jelzett eset lép föl, ha az üres tárt a fegyverről levesszük, hogy telt tárral helyettesítsük (3. ábra). A (b) elreteszelődarab, melyet előbb a tár hátsó falának (c) léce az (f) rúgó nyomása ellen az 1. ábrán látható helyzetben tartott, most már a (c) léc hatása alól fölszabadúl és az (f) rúgó nyomása alatt fölső (bl) végével az (a) hüvelylökő (al) orra alá lép és így ennek lefelé való mozgását meggátolja. Most már a hüvelylökő fogja az adogatólemez helyett a záródugattyút a hátsó nyitóhelyzetében rögzíteni (3. ábra), míg újabb telt tár bevezetésénél ennek (c) léce