43299. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsolás

Az alváznak homlokfalán a (16) forgaty- | tyúval ellátott (17) tengely van ágyaziva, I •mely a hozzátartozó (2) kengyelnél egy, az alányúlió (18) forgattyúvá van kigör­bítve, melyhez, a (20) kampóban végződő, fölfelé domború (19) emelőkar csatlakozik, mely utóbbi a másik kocsinak kapcsoló­kengyele alá nyúlik. Ha a (16) for.gattyút a kellő értelembőn elf orgatjuk, akkor a (18) forgattyú a vele ugyanazon kocsin lévő (2) kengyelt a már ' sik kocsinak (1) horog jából kiemeli, a (19) kar pedig fölső domború fölületével a má­sik (2) kengyelt emeli meg (3. ábra), míg­len az, a (20) kamplóba beakad. Ha ez meg­történt, a (19) kar és a (20) kampóba beakadt (2) kengyel saját súlyuk alatt egy­másnak feszülnek s ennek következtében mindaddig nem foroghatnak el lefelé, míg csak a kocsikat egymástól el nem toljuk. Az így fölemelt helyzetben tartott (19) kar a (18) forgattyú segélyével a vele ugyanazon kocsin lévő (2) kengyelt is ki­kapcsolt helyzetben tartja úgy, hogy a (16) forgattyút elereszthetjük anélkül, hogy a kapcsolókészülékeknek újbóli összekapcsc­lódásától tartanunk kellene. A kocsinak mindikét homlokfalán van égy-egy kikapcsolj készülék alkalmazva, és pedig a kocsi egyik végén a jobb-, a másik végén a baloldalon úgy, hogy a ki­kapcsolás a kocsinak mindkét oldaláról { eszközölhető. Hogy aa átmeneti időben a csavarkap- j esolókat is használhassuk, a vonórúd ki- ! álló végén a (21) vonóhorgot alkalmazzuk. | SZABADALMI ' IGÉNYEK. 1. Vasúti kocsikapcsoló, melynél a kocsik összetolásánál mindegyik kocsin alkal­mazott egy-egy kapcsolókengyel a má­sik kocsinak vele szemben álló kap­csolphorogjára fölfut és azaal össze­kapcsolódik, azáltal jellemezve, hogy az egyik kengyelnek kikapcsolására szol­gáló (18) forgattyúhoz egy (19) for­gattyúkar van erősítve, vagy vele egy darabból készítve, mely a másik kocsi­nak kapcsolókengyele alá nyúlik oly cél­ból, hogy mindkét kapcsolóemeltyű egy helyről egyszerre kikapcsolható legyen. 2. Az 1. alatt igényelt kocsikapcsoló egy kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a (19) kar végén a (20) kampóval van ellátva, melybe a (19) kar által meg­emelt kapcsolókenigyiel bekapcsolódik s ezáltal a (16) emeltyűnek eleresztésé­nél is a kapcsolókészülékeknek a kap­csolóhorgokba való visszaesését meg­gátolja. 3. Az 1. alatt igényelt kocsikapcsoló egy kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy az (1) kapcsolóhorog és (2) kapcsolóken-. gyei egy közös (7) kereszt tartjóhoz van­nak erősítve, melybe egy, a kocsi ol­dalárul (12 14) csavarkerékáttétei se­gélyével forgatható, hosszirányban el nem tolható (6) csavarorsó van becsa­varva, oly célból, hogy ennek segélyé­vel az összekapcsolt kapcsolókészülé­ket, illetőleg kocsikat összehúzhassuk és lazíthassuk. (1 rajzlap melléklettel.) •itfj >iuvtirt'itbiia HTOKBÍÍI SUDAFBSTK»

Next

/
Oldalképek
Tartalom