43264. lajstromszámú szabadalom • Injektor
Y". _ 2 — ! teségek pedig, melyek igen gyakran lényegesek, és a teljes vízsugárnak a keverőfúvékában való jelentékeny időt igénylő helyreállításáig tartanak, a találmánybeli injektornál teljesen elesnek. A találmánybeli injektor működési módja a következő: A (e) tartalék víz tar tányban lévő víz az injektor rendes üzeménél bizonyos mérvű vakuumhatás alatt áll, mimellett a tartányban lévő víz fölszíne megközelítőleg állandó marad. Hogyha most már.a(d)-hez kapcsolt tápvezetékben, melyen át a víz az injektor segélyével pl. a szerkocsiból szívatik, lökések vagy behatások következtében a vízhozzáfolyás megszakad, a (c) tartányban lévő vizet az (f) kötőcsövön és a (g) gőzfúvókán átáramló gőz még a megszakadás után is magával ragadja, miáltal a (c) tartányban a víz fölszíne sülyedni fog és a légritkulás fokoztatik. A fokozott légritkulás rögtön» a (d)-nél a szerkocsiból beáramló víz erőteljesebb szívását idézi elő úgy, hogy e vízhozzáfolyásnak a tápvízvezetékben bekövetkezett megszakadása előbb megszűnik, mint a tartány teljes kiürülése bekövetkezhetnék. Hogy a fokozottabb légritkulás minél biztosabban bekövetkezzék, e célból a (e) víztar tányban célszerűen (k) válaszfal rendezhető el, miáltal elérjük, hogy a (c) tartányból az (e) fúvóka felé áramló víz levegőt egyáltalában nem ragad magával és a (k) válaszfal mögötti térben lévő levegő a (c) tartányban biztosan megmarad, amellett az (ra) térben még erőteljesebb szívóhatás mellett is egy légpárna fog rendelkezésre állni, melynek légritkulási foka az injektor szívóhatásának felel meg. Ha azután a tápvezetékben lökések következtében vagy bármely más okból a vízhozzáfolyás megszakad, úgy (m)-nél a légritkulásnak az (e) fúvóka felé irányuló megszakítatlan vízáramlás következtében szükségkép fokozódnia kell, aminek a tápvezetékben föllépő erőteljesebb szívóhatás a következménye úgy, hogy a vízhozzáfolyásnak a lökés stb. által előidézett megszakadása a (c) tartány teljes kiürülése előtt megszűnik. A légpárnát a (c) tartányban legegyszerűbb módon úgy állíthatjuk elő, hogy a (d) beömlőcsövet a tartány fölső (n) falánál mélyebben rendezzük el, pl. célszerűen a tartány magasságának 2 /s—3 /4 részében úgy, hogy a beömlőcső fölött lévő levegő miután a belépő vízsugártól közvetlenül nem éretik és tovább nem ragadtatik, biztosan megmarad a (c) tartányban és az említett légpárnát képezi. Ily légpárnának egyszersmind az az előnye is van, hogy az a tápvezetékben föllépő lökéseket mérsékli, melyek teljesen megtöltött és légpárnával el nem látott tartány alkalmazása esetén, miután a víz oly mértékben, mint a levegő, össze nem nyomható, ill. kisebb térfogatban nem szorítható, a fúvókát közvetlenül, hátrányosan befolyásolnák. Hogy a Szerkocsiból a víz által magával ragadott levegőnek az (m) térben való összegyülemlését, ami •a szerkocsiban lévő víz fölszínének ingadozásainál a víz kifolyási nyílásának rövid ideig tartó szabaddátétele folytán bekövetkezhetnék, megakadályozzuk, az (a) szívótér és (m) tér közötti válaszfalba a (k) válaszfal alsó részével egy magasságban egy vagy több finom lyukat rendezhetünk el, miáltal elérjük, hogy a szerkocsiból a (c) tartányba esetleg bejutó levegő ezen nyílásokon keresztül, ezeknek az (a) szívótérrel való kapcsolata következtében bizton kiszívatik, és az (m) térben állandóan az (a) szívótérrel egyenlő vákuum létesül. Igaz ugyan, hogy ennek folytán az (m) térben fokozottabb légritkulás nem következhetik be, azonban a találmánybeli készülék rendeltetése, tudniillik a (d) fúvókában a vízsugár elszakadásának megakadályozása, mégis biztosítva lesz, mert a vízhozzáfolyásnak a szívóvezetékben lökések által előálló megszakadása lényegesen előbb szűnik meg, mint a (c) víztartány teljesen kiürülhetne. A rajzon föltüntetett kiviteli alaknál a (c) tartalékvíztartány közvetlenül az injektorhoz van hozzáöntve, de az elrendezés olyan is lehet, hogy a (c) tartány az injektortól teljesen különválasztatik és az injektor közelében lesz annak szívó vezetékébe beiktatva, mimellett a tartányt célszerűen magasabb
