43148. lajstromszámú szabadalom • Viteldíjmutató bérkocsik számára

— 2 — melybe (11) illetve (12) fogaskerék kapaszkodik. Míg azonban a (11) fogaskerék a (10) tengellyel szilárdan össze van kötve, addig a (12) fogaskerék a (10) tengellyel olyan (13) zárókapcsolás révén áll összeköttetésben, mely a hajtást csakis egyik forgási irányban engedi meg, míg az ellenkező forgási irányban a (12) fogaskerék és a (6) gyűrű nyugalomban maradnak. A (14) rúgó arra törekszik, hogy a (13) kapcsolást zárva tartsa, azonban enged, ha a kapcsolást a (10) tengelynek ellenkező forgatása által ki kell iktatni. Ha tehát a jobboldali számlálómű (2—5 gyűrűk) valamely módon mozgásba hozatik, akkor egyidejűleg a baloldali számlálómű (6—9 gyűrűk) is működésbe hozatik és ugyanazt a. számot regisztrálja, mint a jobboldali. Ha azután a 2—5 gyűrűknek megfordított forgatása útján a jobboldali számláló ismét zérusra állíttatik, akkor a (13) kapcsolás kiiktathatósága folytán a baloldali számlálómű nem hozatik szintén zérusra vissza, hanem megmarad pillanatnyi helyzetében. A jobboldali számlálómű továbbhajtásánál a baloldali ismét vele hajtatik és miután a baloldali számlálómű már egy bizonyos számot regisztrált, ennek folytán mindig ezen előbbi számnak és azon értéknek összegét mutatja, melyet a jobboldali számlálómű regisztrál. A jobboldali számlálómű tehát minden útra külön adja meg a viteldíjat, míg a baloldali számlálómű ezen viteldíjak összegét önműködően regisztrálja. Ami magának a számlálóműnek berendezési módját illeti, úgy világos, hogy minden ismert rendszer alkalmazható volna. A föltüntetett foganatosítási példánál mindazonáltal, amint már említettük, olyan számlálóművet alkalmaztunk, melynek gyűrűi rúgós iktatókilincs útján hatnak egymásra. (15—22)-vel azon helytálló ütközőékek vannak jelölve, melyek az itt nem ábrázolt menesztőrúgókat adott pillanatban működtetik és az (1) tokba behelyezett tengely által hordatnak. Amint az 5. és 6. ábrákból látható, ezen egy darabból álló ütközőékkel a (10) tengely, illetve más tengelyek számára való csapágyak, melyekről az alábbiakban még lesz szó, is összeköthetők. A (2) egyes-gyűrű hajtása a (23) vagy (24) fogaskeréknek (3. és 4. ábra) az egyesgyűrű belső fogazásába való kapaszkodása útján megy végbe, aszerint, amint a viteldíj-mutatónak a «nappali» vagy «éjjeli viteldíjat» kell megadnia. Ezen (23) és (24) fogaskerekek a (25) hordozólapra vannak ágyazva, mely a (26) üreges tengellyel szilárdan össze van kötve, mimellett ezen utóbbi körülveszi a (27) tengelyt és a kétkarú (28) átkapcsoló emeltyűt hordja. A (27) tengely két egyenlőtlen nagyságú (29) és (30) fogaskereket hord, melyek közül az első a (31) szállítókerék közvetítése útján a (23) fogaskerékre, míg a második a (32) szállítókerék révén a (24) fogaskerékre hat, amikor a (27) tengely a (33) kúpkerék által hajtatik. Ennélfogva a (28) átkapcsolóemeltyű helyzete szerint, amint könnyen belátható, egyszer a (24) fogaskerék, máskor a (23) fogaskerék fogja a (2) egyes gyűrűt a (33) kúpkerék hajtása következtében működtetni és pedig mindenkor ugyanazon értelemben, de a különböző áttevési arányok folytán különböző sebességgel. A (23) fogaskerék, mely a «nappali viteldíj»-nak felel meg, lassabban forgatja az egyesgyűrűt, mint a (24) fogaskerék, mely az «éjjeli viteldíj »-nak felel meg. A (28) átkapcsoló emeltyű beállításának a viteldíjmutató üzembe helyezésekor kívülről kell történnie és erre szolgál azon mechanizmus, mely az 1. ábrában (jobbról fönt) és a 2. ábrában nézetben van föltüntetve. A viteldíj-mutatónak tokja egyik oldalfölületén (1. ábra jobbról) egymás mellett két (34) nyílással bír, melyekbe a pl. zászló gyanánt kiképezett (35) fogasrúd (7. ábra) betolható. Ezen fogasrúd, mely mellső részén ki van hegyezve, keresztülvezettetik a (36) hüvelyen és belép a (37) sarúba, mely a (38) rúgó útján a fogasrúd behatolása ellenében működik. A fogasrúd betolása által ezen (37) sarú visszaszoríttatik és egy retesznek a fogasrúd mellső végén alkalmazott rovátkába való becsappanása folytán megakadályoztatok abban, hogy a fo-