43119. lajstromszámú szabadalom • Elektromos fűtőkészülék

mellett a kiegészítővezeték primértekercs gyanánt hat és oly módon van elrendezve, hogy a lemez vagy gyűrűk az egész fölületen egyenletesen vagy gyakorlatilag véve egyenletesen hevlttetnek. A fűtőtest keresztmetszete oly módon van méretezve, hogy a készülék használata közben a hőáram kevésbbé halad a harmadik áramkörtől a kiegészítővezetéken át a kapcsolódarabokhoz és ismét a szekundértekercsen át a primértekereshez és a mágnesmaghoz, mimellett egyidejűleg alacsonyabb feszültségnél, pl. 5—10 voltnál aránylag erősebb 8zekundéráramok és a harmadik áramkörben megfelelő erős áramok használhatók. A harmadik áramkört vagy a fűtőlemezt képező vezetőnek a kivánt alakban öntés által való foganatosításánál és a fém oly szétosztása mellett, hogy a kiegészítővezetékhez lehető közel kerül, a harmadik áramkört vagy a fűtőlemezt úgy a kiegészítővezeték által benne előállított áramok, mint az ezek által átvezetett meleg is hevíti. Emellett a kiegészítővezeték célszerűen be van ágyazva úgy, hogy a külső levegő, hűtő és oxydáló hatása ellen meg van védve és mechanikusan rögzítve van. A készülék, mely a föntiek szerint egy mágnesmagon levő primér- és szekundértekercsből, egy fűtőtestből (kiegyenlítővezetékből) és egy harmadik áramkörből vagy fűtőlemezből áll, sokféleképen foganatosítható. A mellékelt rajz egy a találmány értelmében szerkesztett fűtőkészüléket az 1. ábrán elölnézetben, a 2. ábrán alaprajzban és a 3. ábrán függélyes középmetszetben mutat, mely főzőkészülék, kazánok, olvasztótégelyek és más tartányok, valamint pörkölőkészülékek, vasalók és hasonlók fűtésére alkalmas, a 4. ábra a 3. ábra egy részét nagyobb léptékben rajzolva mutatja, az 5. ábra a kiegészítő vezetéket és a fűtőlemezt nagyobb léptékben rajzolt alulnézetben mutatja, mely fűtőlemez a harmadik áramkört képezi, mellyel a kiégészítővezeték összeköttetésben áll, a 6. ábra a fűtőlemez egy másik kiviteli alakjának fölülnézete. Az 1—5. ábrák szerint a fűtőlemezt egy vezető anyagból, pl. ércfémből, azonban célszerűen mágneses anyagból, mint vasból vagy acélból készült kerek (a) lemez vagy tárcsa képezi. Utóbbinak alsó oldalán a (b) kiegészítővezeték van elrendezve. A kiegészítővezeték egy spirálszerüen tekercselt indukciós tekercsből vagy többtekerületű vezetékből áll, melynek tekerületei ugyanazon síkban fekszenek és körkeresztmetszetű drótból (3. ábra) vagy szalagalakú anyagból készülnek, mimellett a széles oldalak az (a) lemezre merőlegesek. Hogy a (b) kiegészítővezeték a harmadik áramkörhöz képest kellő helyzetben tartassék és lehető sok elektromos energia alakíttassékáthőenergiává az (a) lemez alsó oldala (3— 5. ábrák) egy spirálalakú, a vezeték keresztmetszetének megfelelően beesztergályozott, vagy az öntés alkalmával kiképezett (al) horonnyal van ellátva, melyben a vezeték szorosan fekszik. Ajánlatos a (b) vezetéket a beágyazás előtt hőálló anyaggal, pl. berritazbe^ttel burkolni, mely a kereskedelemben «berrit» név alatt ismeretes szigetelőanyaggal telített azbeztpapir vékony rétegéből áll A (b) vezeték burkolás után, egy esztergán, egy több rugalmas szektorból álló vezetőlemez segélyével helyeztetik a horonyba. A (b) vezetéket azonban elhelyezése után is szigetelhetjük és pedig pl. zománcozás által vagy más alkalmas bevonattal. Az utóbbi célra az (a) lemezben a vezeték része kiképezett (al) hornyot üvegömledékkel vagy más alkalmas bevonattal bélelhetjük és ennek megkeményedése után a csupasz vezetéket a horonyba helyezzük, mire a horony még szabad helyét zománccal kiöntjük, ezután az egészet a szükséges hőmérsékletre hevítjük, hogy a vezetéket ezen helyzetben biztosítjuk. A vezetéket poralakú zománcba is ágyazhatjuk úgy, hogy ha a zománc később a meleg következtében megolvadt, akkor a vezeték rögzíttetik és az a lemeztől szigeteltetik. Az (a) lemez alsó oldalához az (a3) csavarok által a vasból, acélból vagy hasonlóból ké-