43031. lajstromszámú szabadalom • Önműködően töltött visszafutó csővel bíró löveg
befejezte, a töltény fölvevő állást még teljesen el nem érte, útjának utolsó szakaszát az eleven ereje és saját súlyának hatása alatt teszi meg. A (g3, g4) kettős emelő emez utóbbi folyamat alatt a 22. ábrán látható helyzetből a 17. ábrán láthatóba tér vissza, miközben (g3) karja a (H) toldatnak a (hl) nyugaszt képező kiugrásain csúszik. Az (F) hozzávezető csatornában lévő és a (G, Gl) támasztóemelők visszafelé lengése következtében szabaddá vált legalsó töltény a (J) adogató (il) töltőcsészéjére esik. Mint-hogy ezenközben a lövedékcsúcs az (8, 81) kettős emelő (s2) támasztólemezére fekszik, az (81) kar az (R) emelő (r7) orrából kikapcsolódik, úgy, hogy a lobbantyűt az (rl) fogantyú megemelésével újból el lehet csattantani. A lobbantyú újból való elcsattantásánál az előbb leírt folyamatok ismétlődnek. Ha az (F) hozzávezető csatornában több töltény nincs, mikor a (J) adogató a töltényfölvevő állásába visszatér, az (S, Sl) kettős emelő (Sl) karja az (R) emelő (r7) orrával kapcsolatban marad. Ebben az esetben a lobbantyút elcsattantani nem lehet, hanem csakis akkor, mikor a hozzávezető csatornába, illetve a töltőcsészébe újabb töltényt tettünk. Evvel azt érjük el, hogy a lövegnél a tölténynek a lövegcsőbe való önműködő bevezetésére szükséges erő állandóan rendelkezésre áll. Ha a lövegcsőbe bevezetett töltényt akkor akarjuk kilőni, mikor sem a hozzávezető csatornában, sem a töltőcsészében töltény nincs, az (8, Sl) kettős emelő (Sl) karját az (85) fogantyú forgatásával az (R) emelőből kikapcsoljuk és a lobbantyút elcsattantjuk. Ez a leírt löveg különösen azáltal tűnik ki,, hogy az adogatót és előretolót ugyanaz az erőforrás mozgatja, de ez az erőforrás közvetlenül csakis a töltésnél legutoljára működő részre hat, minek következtében föltétlen bizonyosság van arra, hogy a töltőmozgások a helyes sorrendben mennek végbe. A 34—40. ábrán látható foganatosítási alak az éppen leírttól csakis az adogató berendezésében és elrendezése, az előretoló és az ezt mozgató berendezés tekintetében tér el. A hozzávezető csatorna, a támasztóberendezés és az elreteszelés, mely meggátolja, hogy a lobbantyút elcsattantsuk, mikor a hozzávezető csatornából az utolsó töltényt vezettük át a lövegcsőbe, teljesen ugyanúgy vannak kiképezve, mint az első foganatosítási alaknál, miért is eme részeket a hozzávezető csatorna kivételével a rajzokon külön nem ábrázoltuk. A második foganatosítási alak ama részeit, melyek az első foganatosítási alaknál már előfordultak, ugyanazokkal a betűkkel jeleztük, mint előbb. A (J) adogató két, az (E) tok (el) közfalán alkalmazott (i3) csukló segélyével a lövegcső furatának tengelyével párhuzamos tengely körül lendíthető el, az adogató két végállása a 37. és 38. ábrán látható. A töltényfölvevő helyzetben (37. ábra) az (il) töltőcsésze az (F) hozzávezető csatorna alatt, a töltőállásban (38. • ábra) a lövegcső töltényágya mögött fekszik. Az (il) töltőcsésze mellső része eme helyzeténél a lövegcső fenékdarabjának töltőnyílásán belül fekszik. Az előretoló és az ezt mozgató berendezés az adogatón van alkalmazva. Az előretoló két (t3) mozgatóval ellátott, (tl, t2) lánckerekek fölött futó végtelen (T) lánc, a (tl, t2) lánckerekek egy (Ül) léc végén vannak ágyazva, mely az (il) töltőcsésze baloldalára van szerelve és melynek hátsó vége az (il) töltőcsésze hátsó végén túl ér (34-36. ábra). A (tl, t2) lánckerekek az (il 1) lécen akként vannak ágyazva, hogy a (t3) mozgatók akkor, mikor a lánckerekek forgása következtében hátulról előre mozognak, a töltőcsészébe belenyúljanak és az ebben lévő töltényt fenékperemén megfoghassák. Ezenközben a mellső (t2) lánckerék oly közel fekszik a töltőcsésze mellső végéhez, hogy a (t3) mozgató akkor, mikor a töltény betolása közben a (t2) kerék fölött halad el, az éppen betolt töltény fenekén csúszik. A két (t3) mozgatónak egymástól való távolsága a (T) lánc fél hosszával egyenlő, úgy, hogy mikor az egyik mozgató hátulról előre mozog, a másik ellenkező irányú mozgást végez.
