43031. lajstromszámú szabadalom • Önműködően töltött visszafutó csővel bíró löveg

a záróék (c2) nyújt ványának pákájába I beleér (18—22. ábra). Mikor a závárzat zárva | van, a támasztóemelőnek a bevezető csa- , tornába való belengését az gátolja meg, \ hogy a (g2) toldat a záróék (c2) nyújtványára fekszik (2, 3. és 17. ábra). A hátsó (G) támasztóemelőn egy (g3, g4) kettős emelő van forgathatóan ágyazva. Eme kettős emelő rövid (g3) karja — mikor a támasztóberendezés a 18—22. ábrán látható támasztó helyzetben van — az (E) tokon megerősített (H) toldat (hl) nyugaszába f'ogódzik és így a támasztóemelőnek a hatástalan helyzetbe való nem szándékolt visszafelé mozgását meggátolja (20. ábra). A (g3, g4) kettős emelő hosszá (g4) karjának célját később fogjuk ismertetni. A (J) adogató, melynek fölső végén (il) töltőcsészéje van, az (el) köz fal alsó részén ! a lövegcső furattengelyével párhuzamos (i3) j tengely körül lenghet. Az adogatónak a töltények fölvételére alkalmas helyzetben (2., 3., 17. és 18. ábra) az ,;(il) 'töitőcsésze az (F) hozzávezető csatorna alatt foglal helyet, ezenközben az (E) tokra ráfekszik és az adogató saját súlya által van eme helyzetben rögzítve. Az adogatót (13) tengelye körül akként lehet elfordítani, hogy a závárzat nyitott állásánál a 20. ábrán látható töltőállásba jusson. A töltőcsésze mellső része emez állásánál a lövegcső fefenékdarabjának és azáróéknek töltőnyílása között foglal helyet és a töltőnyílás falára ráfekszik. Az (il) töltőcsészének a (G, Gl) támasztóemelők felé fordult fala később ismertetendő célból az 5. ábrán látható módon ívalakban van kiképezve. Az (il) töltőcsésze mellső végén lefelé irányult (i2) toldat van, mely az adogató töltőállásban a záróék (c2) toldatával kapcsolódik (20. ábra). Az (i2) toldat közvetítésével az adogatót a závárzat zárásánál a záróék a töltényt fölvevő állásba lendíti vissza. A töltőcsésze hátsó végét részben egy (i4) fal zárja el, mely falon egy (i5) csap és (i6) vezetőrúd (2. és 17—22, ábra) van kiképezve .Ezek mindketten arra szolgálnak, hogy a (g3, g4) kettős emelő hosszú (g4) karjával működjenek együtt. Az (i6) vezetőrúdnak fölülről lefelé nyúló, hasítékalakú (ilO) áttörése és alsó oldalán az ehhez az áttöréshez csatlakozó (i8) hornya van. Az (ilO) áttörésnek az (i8) horonyba való átmenete helyén lévő kiugrást a következőkben (i9) orrnak fogjuk nevezni. Mikor a (J) adogató a töltényfölvevő helyzetben van, a (g4) kar az (ilO) áttörésen átnyúlik (17. és 18. ábra). Mikor az adogató az (y) nyíl (18. ábra) irányában tovább elfordul, első sorban az (i9) orr fekszik a (g4) emelőkarra, és ezt akként forgatja, hogy a (gS) emelőkar a (hl) nyugaszba befogódzik. Ezután az (i9) orr a (g4) emelőkarról lecsúszik (19. ábra) és az (i8) horony húzódik föl arra. Az (i8) horony az adogató további elfordulásánál a (g4) emelőkarral kapcsolatban marad és ezt új állásában rögzíti (20. ábra). Az (i3) tengely közelében a (J) adogatónak (i7) csúszófölülete (2., 5. és 17—22. ábra) van, melynek segélyével az adogató a később leírandó módon a töltényt fölvevő állásból a töltőállásba juthat. A (K) töltényelőretolót egy hosszú, körülbelül derékszög alatt lehajlított emelő képezi, mely az (E) tokba vízszintesen ágyazott (k2) tengely körül forgatható, (2., 7., 17. és 23-33. ábra) oldalt kiálló (kl) ujjal van ellátva, mely a tölténybetolásánál a töltény fen ék mögé fekszik. A (K) előretoló (k2) tengelye a lövegcső furattengelyén átmenő függélyes síkkal szöget képez, még pedig oly módon, hogy a (kl) ujj az előretoló nyugalmi állásánál (2., 7. és 17. ábra) a závárzat nyitásánál kidobott töltényhüvely pályáján kívül feküdjék, az előretoló rövid elfordítása után azonban a jelzett síkhoz annyira közeledik, hogy a (kl) ujj a csőtengely megnyújtásában lévő töltényhüvely mögé fogódzhatik. Az előretolónak (k3) orra van, mellyel nyugalmi helyzetében az (E) tokon megerősített (e3) csapra fekszik föl (7. ábra). A (K) előretolónak az (el) közfal fölé eső oldalán egy lejtős (k7) fölület van kiképezve, mely a (J) adogatónak föntebb jelzett (i7) esúszófölületével kapcsolódik és evvel oly