43021. lajstromszámú szabadalom • Csőszállítókocsi visszafutó csővel bíró kerekes lövegekhez

- 4 ~ vonalasan jelzett állásból az (x) nyíl irányában (2. ábra) a 8. ábrán látható helyzetbe leforgatjuk és eme helyzetben — a rajzon nem ábrázolt — elreteszelő berendezés segélyével a csőszállító kocsi (Á) fölső részével összekapcsoljuk. Az (r2) kéziemelő átfordításának az a következménye, hogy a (K) csőtartó az (rl) bütyök és a (T) himbák közvetítésével az (M) tengely körül elfordul. Az (N) tengely (nl) görgői most már az (L) sínek fölső végéhez viszonyítva, a 8. ábrán látható helyzetet foglalják el. A csőtartónak az (r2) kéziemelő által végzett elforgatásánál a (k4) vezetőhasítékok az (M) tengelyhez viszonyítva a 2. ábrán látható magassági helyzetüket változatlanúl megtartják. A (K) csőtartó most még az (M) tengelyen nyugszik, amennyiben ez a (k4) vezetőhasítékok fölső határfölületére fekszik. Mikor az (F) lánc (fl) horgát a (D) lovegtalpfarok (dl) fülébe beakasztjuk, a lövegtalpfarkat az (e2) forgattyú forgatásával annyira megemeljük, hogy az (8) támasztékok (sl) csapjai és az (U) támasztékok (ul) végei a (d2, d3) ágyazóhelyeikbe fogódzanak. Ily módon a (K) esőtartó oly helyzetbe jut, hogy (kl) vezetőpályája a löveg vezetőpályájának egyenes folytatását képezze. Eme folyamatnál általában a (k4) vezetőhasítékok éb*az (M) tengely között viszonylagos elmozdulás lép föl. A lövegtalp megemelése után a csőszállító kocsi részei a 8. ábrán látható viszonylagos helyzetet foglalják el, melyben a (K) csőtartót a löveg vezetőpályájával, az (s2) kapcsolócsap segélyével kapcsoljuk. Ezután az (a3) horoghoz a (W) vonókötelet kapcsoljuk és ezt a 8. és 9. ábrán teljesen kihúzott vonalakkal jelzett módon vezetjük el a (K2) támaszték és a (VI) csigák fölött. A lövegcsövet ezután a (K) csőtartó (kl) vezetőpályájára oly módon húzzuk át, hogy a (W) kötél végére az (y) nyíl (9. ábra) irányában húzást gyakorolunk. Mikor a lövegcsövet visszabúztuk, a (K) csőtartó és a löveg vezetőpályatartója között a kapcsolatot oldjuk, a (D) lövegtalpfarkat pedig az (E, P) fölvonó segélyével ismét a talajra eresztjük le. Ekkor a (K) csőtartó a löveg fölé annyira sülyed, hogy a (k4) vezetőhasiték fölső vége ismét az (M) tengelyre fekszik. Az (r2) emelő átfordításával ezután a csőtartót ismét a 2. ábrán látható ferde állásba állítjuk és a (q4) forgattyú forgatásával az 1. ábrán látható menetelő állásba leeresztjük, melyben a csőtartót a (G) vonórudak segélyével a (bl) tengellyel kapcsoljuk. Most már megkezdődhetik a lövegcső szállítása. Hogy a lövegcsövet a , (K) csőtartóról a löveg vezetőpályatartójára áttolhassuk, a (W) vonókötelet a löveg vezetőpályatartóján alkalmazott (Zl) horoghoz kapcsoljuk és a 9. ábrán pontvonalasan látható módon vezetjük a (VI) csigád fölött. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Csőszállító kocsi visszafutócsővel bíró kerekes lövegekhez, melynek a lövegcső vezetésére a löveg vezetőpályájának megfelelően alakított vezetéke vau, azáltal jellemezve, hogy a csőszállító kocsi (kl) vezetőpályája oly helyzetbe állítható, mely mélyebben fekszik, mint az a helyzet, melyet a vezetőpálya, a lövegcsőnek a szállítókocsira való átvezetésénél elfoglal. 2. Áz 1. alatt védett csőszállító kocsi egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (kl) vezetőpálya részére a szállítókocsi (A) fölső részén fölfelé emelkedő (H, L) sínek vannak alkalmazva. 3. Az 1. és 2. alatt védett csőszállító kocsi egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kocsi (A) fölső részén egy (P-, Pl) fölvonó van alkalmazva, melynek segélyével a (kl) vezetőpályát a (H, L) síneken föl és le lehet mozgatni. 4. Az 1—3. alatt védett csőszállító kocsi egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az (Al) fölső rész (H, L) sínpárjai körül a (H) sínpár egészen a (k) csúszópályán végzett elmozdulás teljes hosszán, a másik (L) sínpár pedig csakis alsó részén emelkedik és hogy a (kl) csúszópályának a lövegnek teljes hátrahúzásához szükséges helyzetbe való