43012. lajstromszámú szabadalom • Tömbfogó
az üreges (a) tengely tartja, melyben a (b) nyomó dugattyú ismert módon van elhelyezve. Az (e) szárakat két (r) keresztsín köti össze, melyekben a fogó (f) csapjai, elforgathatok. Az oldallapok szögben hajlított (s, sl) rés vezetékekkel bírnak, melyekbe a szárak végein lévő (f) csapok kapaszkodnak. Ezen (f) csapok a súrlódás csökkentésére célszerűen görgőkkel vannak ellátva. Az oldallapok alsó részükön egymás fölé fordított oldalukon (t) kiugrásokkal bírnak, míg a (b) dugattyú alul egymással szemben álló két (u) kiugrással bír, melyek olyképen méreteztetnek, hogy a (k) burkolat falainak (t) kiugrásai között átmehetnek, azonban az (r) keresztelnek alá nyúlni képesek, hogy ezeket a fogó (e) száraival együtt föl emeljék. A (b) dugattyú még két (v) kiugrással is bír, melyek a fogószárak forgási pontja alatt ágyazott (w) görgőkre hatnak. Ezen görgök csapjai oly módon vannak elrendezve az (x) résekben, hogy a szárakhoz képest különböző helyzeteket foglalhatnak el. A 10. ábrán föltüntetett nyugalmi helyzetben a görgők a (t) kiugrásokra fekszenek. E^en foganatosítás! alak következőképen működik: A szárak alakja és súlya oly módon választatik meg, hogy a fogó szája a nyugalmi helyzetben lehetőség szerint bezárul (10. ábra). Hogy fogó és ennek (e3) fülei a (p) forma fölé hozassanak, a dugattyú fölemeltetik úgy, hogy (v) kiugrásai a (w) görgőkre nyomást gyakorolnak és a görgők útján a szárakat az (f) csapok körül kilengetik, mimellett a szárak fölső (fJ) csapjai az (s, sl) vezetékek ívelt (a') részeiben elmozognak. Ha a 11. ábrán föltüntetett helyzet eléretett, a fogó a (p) forma fölé hozatik; ha már most a (b) dugattyú lefelé halad, a (v) toldatok a szárakat ismét ellenkező irányban szétfeszítik, az (e3) fülek tehát a (p) forma (p') toldataira fekszenek. A dugattyú ezután a (q) tömbbe ütközik és a forma és a tömb szétválasztása szokásos módon eszközölhető. A legnagyobb igénybevétel tudvalevőleg éppen a tömb és a forma szétválasztásánál lép föl. Ezen igénybevételek azáltal vétetnek tekintetbe, hogy az (r) keresztsínek a (t) kiugrásokon a burkolat oldallapjainak belső oldalán feküsznek föl úgy, hogy a húzó igénybevétel a legrövidebb uton a szárak alsó részén keresztül az oldallapokra vite- -tik át. Az (r) keresztsínek oly vastagra készítendők, hogy azok nemcsak a dugattyú (u) kiugrásai által ragadtassanak meg, hanem a (t) kiugrásokon föl is feküdjenek. A szárak fölső (f) csapjai a forma betolásánál az (a') résekben helyezkednek el; célszerű, ha az (f) csapok nem vesznek részt a teher hordásában, hanem a letölásnál föllépő összes igénybevétel a keresztöínekre vitetik át. Ha a forma a tömbtől élválasztatott és lerakatott, a tömb el mozgatása eszközlendő. Ezen célból a (b) dugattyú fölemeltetik, mimellett a (v) kiugrások útján mindenek előtt a (w) görgőket és ezekkel a szárakat is széjjel szorítja. A kiszorító (b) dugattyú fölfelé való mozgatása még folytattatik úgy hogy (u) kiugrásai az (r) keresztaínek alá nyúlnak és a fogó (e) szárait fölemelik. A (w) görgök eközben, minthogy a (t) kiugrások által már nem támasztatnak, az (x) rés vezetékekbe lépnek vissza, míg a szárak fölső (P) csapjai a szögben hajlított vezetékek (a) részében fölfelé csúsznak, ezáltal egymáshoz közelednek és a fogó szájnyílását megnyitják. Ha fogó ekkor már annyira széjjelnyittatott, hogy a tömb fölé hozható (13. ábra), a fogószárak emelése természetesen nem folytatandó. A kiszorító dugattyú ismét lesülyesztetik úgy, hogy a fogószárak önsúlyuk folytán szintén lesülyednek. A fölső (f) csapok egymástól eltávolodnak, tehát a fogót a tömb fölött elzárják úgy, hogy az (e2) csúcsokVa tömbbe hatolnak (14. ábra). A nyomó dugattyú oly mértékben Bülyesztetik le, hogy a fogószárak most már lényegileg csak három pontban és pedig az (e2) csúcsokon, a forgási (f) csapokon és a fölső (f) csapokon tartatnak. Ha az egész fogó fölemeltetik, a fogót
