42883. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pajzsmirigyek, golyvák vagy egyéb szervek belső váladékának tisztán nyerésére

vetet vízmentessé tesszük és a nyert preparátumban a fehérje az utolsó nyomokig denaturálva van és fiziológiai konyhasóoldatban oldhatatlan, mint ezt idevonatkozó kísérletek megmutatták. A jelen eljárásnál az anyag leggyakrabban víztartalmú marad és csak a sejtkolloidák denaturál tatnak. Ha alkoholt használunk a legcélszerűbben ismét szét nem vágott mirigyet csak néhány percre (az anyag szerint 2—7 percre legcélszerűbben 80—95%-os alkoholba), azután néhány percre egy kevés fiziológiai sóoldatba mártjuk, hogy a mirigyanyagban levő alkoholt ismét kidiffundáltassuk, végül az anyagot abba a fiziológiai sóoldatba hozzuk, melybe a hólyagocskák tartalmát diffundáltatni akarjuk. Ha meleg vizet használunk (legcélszerűbben 80° hőmérsékletű vizet), a mirigyet csak egy pillanatig mártjuk be, ha például a mirigyet petyhüdten és lazán mártjuk be, csaknem lökésszerűen és rögtönösen természetes alakját ismét fölveszi. A mirigyet ekkor azonnal ki kell venni. Ennél az eljárásnál az idő pontos betartása a legfontosabb, hogy először is a legkülső köpeny sejtkolloidái koaguláltassanak, továbbá, hogy a koagulált réteg a hólyagocskák tartalma iránt átbocsátó képességet megtartsa, mely azonban hosszabb behatásnál elvész. Az A, B, C és T> alatt leírt eljárásokkal a sejtkolloidákat az úgynevezett belső váladékoktól elkülöníteni mindig sikerül. Csak arra kell ügyelni, hogy az egyik szervet ne kezeljük sémaszerűen úgy mint a másikat, mert az egyes eljárásokat a szervek szerint különböző hosszú ideig és külömböző intenzitással kell alkalmazni. Erré nézve lényegében kevésbé a belső váladékoknak, mint a sejtkolloidáknak különböző viselkedése mérvadó, aszerint, amint azok könnyebben vagy nehezebben állandó gelészerű állapotba hozhatók. Mint legnagyobb ellentéteket felhozzuk a hasnyálkamirigyet és a mellékvesét, melyek viselkedése különösen a D szerint való eljárásnál jellemző. Míg a hasnyálkamirigynél már tökéletlen száradás is elegendő, hogy fiziológiai sóoldatban csakis a belső váladékot aranysárgán és ráeső fényben világosan nyerjük, a mellékvesénél ezt a célt bizonyos esetekben heteken át tartó szárítás által sem érjük el. A sejtkolloidák gelészerű állapota gyakran még ezen idő után is reverzibilisnek mutatkozik. Ha ezzel szemben a mellékvese anyagét egy bizonyos ideig példáúl áramló vízgőznek tesszük ki, az összes sejtkolloidák oldhatatlanok maradnak és maceráció gyanánt szintén a ráeső fényben teljesen tiszta oldatot kapunk. Az említett két szerv különböző viselkedésének oka valószínűleg az, hogy a hasnyálkamirigy szövete rendesen meglehetősen tömör és kemény, míg ezzel szemben a mellékvese sokkal lágyabb és post mortem föltűnően gyorsan hajlamot mutat a folyósodásra. Ezzel a két szervvel összehasonlítva a többi szerv (máj, herék, tojásdarabok, izmok stb.) sajátos tulajdonságokat nem mutatnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás pajzsmirigyek, golyvák vagy egyéb szervek belső váladékának tisztán való elnyerésére, azáltal jellemezve, hogy ezen szerveknek fiziológiai konyhasóoldatban való macerációit csakis a sejtfehérjére koagulálólag ható szerekkel való kezelésnek vetjük alá. 2. Az 1. igényben védett eljárás változata, azáltal jellemezve, hogy a macerációkat levegőtől elzárt állapotban hosszabb ideig a test hőmérsékletéig melegítjük vagy pedig vízfürdőben, gőzfürdőben vagy szárítószekrényben lassankint legföljebb a forrás megkezdéséig melegítjük és azután ismét lassankint lehűtjük. 3. Az 1. igényben védett eljárás változata, jellemezve a macerációknak a fehérje megalvadását elősegítő szerekkel, mint példáúl szerves és szervetlen kolloidákkal, fölületi hatást létesítő anyagokkal, rázással, szénsavnak vagy villamos áramnak átvezetésével való kezelése által, mi mellett ezen szerek közül több egymás után vagy egyidejűleg alkalmazható és