42878. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos fényívek vagy kisülések széthúzására és készülék gázoknak vegyi egyesítésére, ill. fölbontására

az ívek vagy kisülések oldalt kifelé és azon irányban mozognak, amelyben a mező forog. Minthogy a forgó mező erővonalainak irányát a mezőmágnesek alakja határozza meg és az ív útja a mezőre mindig merőleges, ennélfogva könnyen érthető, hogy az esetben, ha a stator és rotor magjainak hengeres, sík vagy valamely más célszerű alakot adunk, akkor az ivek ennek megfelelően hengeres, sík vagy más alakot fognak fölvenni. Ha hengeres magokat alkalmazunk és a forgó áramot a készüléken átvezetjük, valamint az elektródapárokat megfelelő közökben állítjuk föl, akkor oly ívek folytonos sorát kapjuk, melyek mindegyike, egy hengerfölület egy részét képezi, míg az összes ívek egy teljes hengerfölületet képeznek. Az ívek periódusszámának és a mezőpolusok periodikus változásának természetesen mindkettőben egyenlőnek kell lennie; az íveknek a forgómezőhöz képest oly módon kell elhelyezkedniök, hogy az energia maximuma fejtessék ki, ha a mező maximumát elérte, azon célból, hogy az íveknek a legnagyobb fölület elérésére legkedvezőbb helyzetét kapjuk. Ha gyenge mezővel dolgozunk, akkor ajánlatos az íveket nem a szekundertekercselésből, hanem kíilön egy-, két- vagy többfázisú transzformátorból árammal táplálni. Hogy az áram folyását visszatartsuk, az ívekkel sorozatosan bizonyos értékű önindukciót kell létesíteni. Áz elektródákat sorozatosan is köthetjük össze a mágneses mezőt előállító tekercseléssel. Ha a mezőt előállító tekercset egyenárammal tápláljuk és e tekercset sorozatosan kötjük össze az elektródákkal, akkor a mező is egyenirányú és az ívek is egyenáram úak. Az ívek ezen esetben is hengeres fölülettel bírnak. A fönt leírt jelenségek megmagyarázása végett a mellékelt rajzokra utalunk. Az 1. ábra 8 pólussal bíró hengeres magok elrendezését mutatja, (a) jelöli az egyik és (b) a másik magot. Ezen magok között a föltüntetett esetben nyolcsarkú mágneses mező forog, mely a fönt leírt módon állíttatott elő. A pontozott (c) vonalak a mágneses körfolyamot jelzik. Ezen esetben a polusoknak egymástóli távolságának megfelelő távolságban nyolc (d) elektródapár van elrendezve, (e) jelöli a széthúzott íveket. Az áramforrasnak az elektródákkal való összeköttetése és a mágneses mező polaritása oly módon van elrendezve, hogy az. ívek széthúzása egy és ugyanazon irányban történik. Az elektródapároknak egymástól megfelelő távolságokban való elrendezésénél az elektródazárokat (íveket) egy-, két-, vagy háromfázisú váltakozóáram táplálhatja. Ha az íveket egyenárammal tápláljuk, akkor az elektródákat csak oly távolságban kell elrendezni, melyek a legnagyobb fölületet adják minthogy az ívek mindig teljes árammaí fognak bírni, ha a szóban forgó mező maximumán halad át. A 2., 3. és 4. ábrák a mágnespolusoknak az ívek széthúzására való behatását három különböző stádiumban mutatja, amikor az ívet váltakozóárara táplálja. (N) és (8) jelölik a mágnespplusokat, míg az utóbbiak működési irányát (n) és (s) nyilak mutatják; az (f) nyíl a mező mozgásirányát, (d, d) az elektródákat és (e) az ívet jelöli. Az 5. ábrában föltüntetett elrendezésnél a forgómező az erőforrással közvetlen összeköttetésben áll, miáltal a külön generátor elesik. A belső (a) mag poluskerékből (rotorból) áll, melyet szokásos módon egyenáramú forrás gerjeszt. A rotor és stator között az elektródák részére elegendő tér van szabadon hagyva. Az elektromos fényívek széthúzására fönt leírt eljárás megengedi, hogy a berendezést akképen foganatosítsuk, hogy a berendezésnek lehető kis térben való csoportosítása végett, — ami a berendezési költségeket és a fölügyelet költségeit is csökkenti — a mezők és mágnesek egy többsarkú motoron vagy generátoron rendeztessenek el. A fönt leírt széthúzott íveknek gázok vegyi fölbontására és összetételére való alkalmazásánál, a fönt leírt elrendezések azon előnyt nyújtják, hogy a gázokat a