42868. lajstromszámú szabadalom • Fehérítő eljárás és ennek foganatosítására szolgáló fehérítőpor

ellátott nyomóüstbe rakunk; az üstöt a következőkben megadott fehérítő fürdők egyikével töltjük meg és ezt egy az üstbe beépített, gőzzel táplált kígyócső segélyével forrásig hevítjük. Az üstöt ezután elzárjuk és a hőmérsékletet addig növeljük, míg a nyomás körülbelül Va atmoszférával megemelkedik. Ezen túlnyomás megtartása és a fehérítő anyagok hatásos keringtetése mellett 3—4 óráig főzzük a kezelendő gyapotot, melyet aztán a gőznek és fehérítő anyagnak lehűtése és kibocsátása után az üstben vízzel alaposan kiöblítünk. A fehérítő fürdők összetétele a következő lehet: 4000 1. vízben föloldunk illetve finoman elosztunk: 1. 20 kg. nátronlúgot, 5 kg. szappant és 1—2 kg. magnéziumszuperoxydot, vagy 2. 20 kg. nátronlúgot, 5 kg. szappant és 1—2 kg. cinkszuperoxydot, vagy 3. 30 kg. szódát, 5 kg. szappant és 1—2 kg. magnézium- vagy cink perbor átot, vagy 4. 30 kg. szódát, 3 kg. boraxot és 1—2 kg. magnézium- vagy cinkszuperoxydot stb. Ezutn a fehérítendő anyagot az üstből kivéve megmossuk 0 5 — 1%-os higított kénsavval kezeljük, még egyszer alaposan mossuk és aztán szárítjuk. Ezen műveletekkel a legtöbb esetben már tökéletes fehérítést érünk el és csak némely nehezebben fehéríthető gyapotnál és fonalaknál kell az eljárást teljes fehérítés elérésig megismételni. Hasonlóan kezeljük a már fölcsévélt fonalat (kopszok, keresztcsévék alakjában) előfonatot és laza gyapotot is. Nehéz gyapotszöveteknek matringokban való fehérítésénél következőképen járhatunk el: A fehérítendő gyapotszövetnek körülbelül 1000 kg.-ját megfelelő előkészítés (zsírtalanítás, kilúgozás stb.) után matringformában impregnáljuk egy körülbelül 3 kg. cinkszuperoxyd vagy magnéziumperborát vagy magnéziumszuperoxyd stb. oldatát vagy pedig ezeknek keverékét tartalmazó telítő gépben úgy, hogy a fehérítő anyag lehetőleg egyenletesen oszoljék szét a szöveten; ezután a szövetet lyukasztott kettős köpenynyel és keringtető szerkezettel ellátott nyomó üstbe (autoklávba) rakjuk, melyet fölül perforált lemezekkel és vassínekkel zárunk el. Az üstöt most körülbelül 8 kg. nátronlúgot és 15 kg. marseillei szappant tartalmazó forró fehérítő lúggal töltjük meg, a keringtető szerkezetet megindítjuk és a födelet légmentesen elzárjuk. Nagy nyomású gőzzel való közvetett fűtés útján az üstben körülbelül 1 atmoszféra túlnyomást létesítünk és a fehérítendő anyagot erélyes keringtetés föntartása mellett körülbelül 4—5 óráig tovább főzzük. A gőznek és a fehérítő fürdőnek lehűtése és kibocsátása után a fehérítendő anyagot az üstben alaposan kiöblítjük, azt azután az üstből kivesszük, mossuk, 1° Bé sűrűségű kénsavon átvezetjük és végül újra alaposan kimossuk. Hasonlóan kezelhetünk ramie- és lenfonalakat, illetőleg szöveteket és más növényi szálas anyagokat is, csak a csekély mértékben különböző kémiai összetételnek megfelelően más előkészítő folyamat szükséges. Lennél ezen eljárás helyettesíti az általánosan használt ozon- vagy gyepfehérítést. A cink- és magnéziumperborátot egyszerű módon akként állíthatjuk elő alkalmazásuk helyén, hogy nátriumperborátot és oly magnézium- vagy cinksót, melyből magnézium-és cinkperborát képződik, vizes oldatban ekvivalens mennyiségben keverünk egymással. Alkáliperborát helyett alkáliszuperoxyd és bórsav ekvivalens mennyiségeinek keverékét is alkalmazhatjuk. A cinkszuperoxyd és a magnéziumszuperoxyd ugyancsak közvetlenül fölhasználásuk előtt, oly módon állíthatók elő, hogy ekvivalens mennyiségű cink- illetőleg magnéziüm8Ót valamely alkáliszuperoxyddal alakítunk, mely utóbb azonban minden esetben ekvivalens mennyiségű kálilúggal és hydrogénszuperoxyddal helyettesíthető. A földalkáliák szuperoxydjai illetőleg azok hydrátjai, mint pl. a bárium-, strontium- és kalciumszuperoxydok, a jelen eljárásnál az említett oxygénvegyületek helyett alkalmazva, csak gyenge fehérítő hatást eredményeznek és pedig valószínűleg azért, mert nehezebben bomlanak.