42845. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a tenger hullámzásának hasznosítására
_ 4 — mok erejével arányos számú kompresszor legyen működésben. A berendezésnek állandóan teljes egyensúlyban kell lennie, amit azáltal érünk el, hogy az emelőkre külön súlyokat vagy a munkafölület alatt bizonyos előre megállapított számú rugókat alkalmazunk vagy veszünk el. Hogy a berendezés szabályosan működhessék, a (4) támasztólapnak állandóan a tenger szinén kell lennie. Ezen támasztólap mellső részén (36) tartók vannak megerősítve, melyekben az (1) munkafölület forgási tengelye foroghat el (4. ábra). Ezen berendezést a hullámok közvetlen támadása ellen külön lemez védi meg (13. ábra). Ezen erős (37) fémlemez a (4) támasztólap elülső részére van erősítve és csapok segélyével gyengén behajlított másik (38) fémlemezzel van összekötve, oly célból, hogy a munkafölület forgási tengelyét a hullám és homok támadásai ellen jobban biztosítsuk és a hullámnak a munkafölületre való jutását elősegítsük. A berendezés elhelyezésére és működtetésére többféle rendszert alkalmazhatunk. Ezek közül a gyakorlatilag legalkalmasabb abban áll, hogy a tenger partján csatornát építünk, melynek szélessége valamivel nagyobb, mint magáé a berendezésé; mélysége oly nagy, hogy a sűrített levegő vezetékeit elrendezhessük és a berendezés az apály és dagály mozgását követhesse; hoszszúsága pedig körülbelül kétszer oly nagy, mint magáé a berendezésé. A csatorna oldalfalai és feneke előnyösen betonból készülnek. A találmány lényeges részét képezi, a berendezésnek bármely módon való olyan emelése és sülyesztése, hogy a berendezés a tenger apály-dagály mozgása dacára állandóan a tenger szinén maradjon. E célból á találmány szerint (6., 7. és 8. ábrabeli) példaképeni elrendezés alkalmazható. A csatorna oldalfalain, körülbelül 1 m.-nyi közökben határozott magasságú (39) fémcsövek vannak a talajba mélyesztve, melyeknek belsejébe fölső végükön zárt (40) csövek nyúlnak; ezen csövek közül az előbbiek hengerek, az utóbbiak pedig dugattyúk gyanánt működnek. A (40) belső csövek vagy csődugattyúk tetején mindkét oldalon sínek vannak megerősítve, melyeken a (4) támasztólap görgői mozoghatnak el. Hogy a berendezés emelését vagy sülyesztését előidézzük (6., 7. ábrák) megtakarítás szempontjából a berendezés által létrehozott sűrített levegő egy részét használjuk fel. A levegőt előbb a középső (41) fővezetékbe vezetjük, honnét a (42) segédvezetékeken át a (43) hosszanti kamrákba jutnak. Ezen kamrákból a levegőt a (39), majd a (40) csövekbe vezetjük, melyek dugattyúk gyanánt működnek és a sűrített levegő expanziója folytán kellő mértékben emeltetnek. Ha a nyomást kisebbítjük, eme csődugatytyúk a berendezés súlyának hatása következtében az apálynak megfelelő módon a kivánt mértékben lesűlyednek. A levegőnek a függélyes hengerekbe való beáramlását szabályozó (44) csapok természetesen közvetlenül vagy közvetve a partról külön szerkezet segélyével olyképen szabályozhatók, hogy az összes csapok egyidejűleg nyithatók és zárhatók. A (40) csövek szemközti oldalán és a (43) kamrával összefüggésben a (45) kibocsátó csövek vannak elrendezve, melyek a falakba vannak beépítve és a partról megfelelő szerkezeti részek, vonórudak, villamos transzmissziók, szelepek stb. segélyével működtethetők. A leírt csatorna a 8. ábrán látható szerkezettel előnyösen és olcsón helyettesíthető, különösen akkor, ha a tengerszin változása igen csekély. Ezen szerkezet a (46) vascölöpök sorából áll, melyek a tenger fövenyébe a berendezés szélességének megfelelő távolságban feszesen be vannak mélyesztve. Hogy ezen cölöpök a berendezés súlyának hatása következtében ne sűlyedhessenek, a talaj szinén (47) ütköző karimákkal vannak ellátva és fölső végükön (48) harántrudakkal lehetnek összekötve. Az említett cölöpök alul merevítésekkel is bírhatnak. Ezen állványzat belsejében a függélyes