42837. lajstromszámú szabadalom • Eljárás brikettek gyártására szénből és egyéb elégethető hulladékanyagokból

Megjelent 19Q8. év! szeptember hó 14-én. MAGY. ^ KIR SZABADALMI jHra HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 42887. szám. 1 l/a. OSZTÁLY. Eljárás brikettek gyártására szénből és egyéb elégethető hulladékanyagból. FRIEDLÁNDER RÓBERT KERESKEDŐ BERLINBEN. A bejelentés napja 1906 május hó 10-ike. Az eddigi eljárások szerint akár kötőanyaggal, akár anélkül gyártott tüzelőbrikettek sok esetben nem elégíthetik ki sem az ipari, sem a magánfogyasztó közönség igényeit, egyrészt mivel többnyire erősen kormozjó, kellemetlen bűzt terjesztő lánggal égnek, különösen a kőszénből, vagy a bitumenszegény barnaszenekből 5—10% szurok, vagy más egyéb szerves kötőanyaggal gyártottak, másrészt mert a kilángzott, izzó darabok, a könnyen összesülő ásványszeneket kivéve, nem maradnak meg egy darabban a tökéletes hamuvá égésig, hanem legtöbbször ismét kisebb-nagyobb laza darabkákba, avagy teljesen poralakú állapotba hullanak szét minden külső ok nélkül, vagy pedig a legcsekélyebb rázkódás, illetve megterhelés következtében. Ezen, •csak félig kiégett apró részek aztán vagy a rácson esnek át ki nem égett kokszos állapotban vagy pedig, annak nyílásait betömvén, megakasztják a rendes huzatot és tetemes tüzelőanyagveszteséget okoznak, épp úgy, mint az előbb említett kormozó égés. Ezen kellemetlenségeknek, valamint sok esetben a drága kötőanyagoknak kell tulajdonítani főkép, hogy sok tüzelőanyaghulladék értékesítése az eddigi brikettező eljárásokkal lehetetlen. Bejelentő fölismerte, hogy az eddigi eljárásoknál követett sajtolási mód tekintr hető első sorban ezen fönvázolt bajok szülő okának. Eddig a sajtolás mindig hirtelen, ütés, lökésszerűen, azaz igen rövid idő alatt a legmagasabb fokig fölszökkenő módon történt. Bejelentő már most megfigyelte, hogy ennek folytán az anyagszemcsék nem képesek egymást jól lekötni, mert az előbb vázolt hirtelen nyomás csak igen hiányosan sajtolhatja ki a levegőt. Az ilyen sajtolással készült brikett éppenséggel nem egyenletes sűrű, tömegében ilyeténkép bizonyos feszültségek uralkodnak, melyek állandóan belülről kifelé széjjelrepeszteni törekszenek a brikettet, ami sokszor már változó hőmérsékletben való raktározásnál, de mindenesetre az égés alatt vagy a lángzás elmultával a bevezetésben leírt szétesést okozza. Törekszenek- már most az olyan ásványszeneknél, melyek tisztán az eddigi m,ódon alkalmazott sajtolással éppenséggel nem köthetők, kötőanyag hozzáadásával (mai nap igen kevés kivétellel csakis a kemény szurok alkalmaztatik e célra) a megfelelő kötést elérni. Ez utóbbi követelmények így többkevesebb sikerrel teljesíthetők, de eltekintve ez eljárás drágaságától, a szurkos