42834. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet kerekeken nyugvó lövegtalpaknak lehorgonyzására

Megjelent 1908. évi szeptember lió 14-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI fBB HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 42884. szám. XIX/b. OSZTÁLY. Szerkezet kerekeken nyugvó lövegtalpaknak lehorgonyzására. DEPOBTJOSEPH ALBERT TÜZÉREZREDES PÁRISBAN. A bejelentés napja 1907 julius hó 25-ike. A jelen találmány tárgya szerkezet, kerekeken nyugvjó lövegtalpaknak a talajban való tökéletes lehorgonyzására, vagyis annak megakadályozására, hogy a lövegtalp lövés közben függélyes irányban és a lővonal irányából elmozduljon. A függélyes irányú elmozdulásoknak oka leginkább azi, hogy a tusasaruk csak fokozatosan vágíődnak a talajba és végleges helyzetüket csak bizonyos számú lövés megtétele után foglalják el. A lővonalibpl való kitérés pedig1

azáltal történik, hogy a lövegtalpnak kerekei oldalas lehorgonyzó szíerkezetek hiánya folytán lejtős talajon könnyen lefelé csúsznak. Ezen hátrányokat a jelen találmány szerint azáltal küszöböljük ki, hogy egyrészt a lövegtalpat oly tusasarukkal látjuk el, melyek a lövegtalp tiusájának biztos fölfekvését már a lövés megkezdése előtt is biztosítják, másrészt pedig a lövegtalp pajzsán oly oldalas horg-onyzó szerkezeteket rendezünk el, melyek a lövegtalpnak minden oldalas kitérését megakadályozzák. Ezen elrendezéssel biztosítjuk a lövegtalp stabilitását úgy a lövés kezdetén, mint annak folyamán és így kielégítjük a gyors és hatásos tüzelésnek egyik leglényegesebb föltételét. A mellékelt rajzban a találmány több fóganatosítási alakjában van föltüntetve, amikor is összehasonlítás kedvéért az 1. és 2. ábrákban az eddigi elrendezés is be van mutatva. Az eddigi elrendezésnél a lövegtalp saruja egy hátrafelé nyúljó (A) csúcsból (1. ábra) áll, mely a tüzelés folyamán a lövések visszalökő ereje folytán fokozatosan a talajba hatol és eközben a 2. ábrában szemléltetett módon egy föMhányást létesít, melyre a vízszintes (B) támasz f ekszik föl, biztosítva ekként a tusa szilárd fölfekvését. Minthogy azonban az ily földhányás kezdetben meig" laza, a (B) támasz csak több lövés megtétele után talál bizitos fölfekvést. Ezenkívül az (A) csúcs, hátrafelé nyúló iránya folytán folyton jobban ós jobban iparkodik a talajba behatolni. Ezen hátrányt a találmány szerint azáltal szüntetjük be, hogy a sarut a tusában mozgathatóan ágyazzuk, még pedig lehetőleg merőlegesen a kis lőszögű lövéseknél az ágyúnak a lövegtalpra gyakorolt hatásából keletkező eredő igénybevételre. Ezen sarút lövés előtt néhány kalapácsütéssel a talaj ellenállásával változó mélységig verjük be a földbe. A sarú és támasza ily módon azonnal, már a puszta