42821. lajstromszámú szabadalom • Csavaranyabiztosítás
A 3—11. ábrákon föltiintetett kiviteli alaknál az orsó diametrális hasítékába hatoló ék egy hatszögletes keresztmetszetű (6) sapkához van erősítve, mely enyhén simul a csavaranyához. Ez a (6) sapka (7) nyúlványai segélyével az oi'só hasítékába nyúlik, miáltal egyrészt elmozdíthatatlanná van téve, másrészt pedig a (6) sapka a csavaranyához van erősítve úgy, hogy a csavaranya rögzítését ezáltal elértük. Ne hogy a (6) sapka lökések következtében a csavaranyától eltávozzék, célszerű a (8) oldalfalainak a rajzon föltüntetett befelé domborodó alakot adni. Ezek a görbe fölületek ennél a kiviteli alaknál rugókként, hatnak, melyek a csavaranya sík fölületeihez támaszkodnak. Megjegyzendő, hogy az esetben, ha a csavaranyát jobban meg kell húzni, a (6) sapkát föl kell emelni, mire a csavaranya meghúzható és a sapka eredeti helyzetébe visszahelyezhető. Ezen újbóli meghúzás tehát abban áll, hogy a csavaranyának az említett sapkában elfoglalt magasságát kisebbítjük. A 3—11. ábrákon föltüntetett kiviteli alaknál a csavaranyának visszafelé való haladását még akkor is megakadályozzuk, midőn a sapka vagy az ék kötését megoldottuk. Ennek elérése céljából a csavarorsó a (14) ékrovatékkal van ellátva (8. ábra) és az átlós irányú hasíték közepén egy kimetszés van kiképezve, mely két (10) és (11) kónikus csap fölvételére szolgál, melyek egymás fölé kisebbik alapjukkal fordítják. Ilyen célszerű orsó a (6) és (7) ábrákon látható, melynél a külső (12) végeket oly módon képezzük ki, hogy azok külső fölülete az orsó (13) hengeres testének mintegy folytatását képezze. Mihelyt a csavaranya el van helyezve, a (11) kónuszba egy (15) kúpos éket (11. ábra) verünk, mely ék egy hengeres (16) résszel van határolva. A hengeres (16) rész átmérője megfelel a két kúpos (10) és (11) csap közös alapjának; a (16) henger térfogata egyenlő a (10) kúpos csap térfogatával és ez az ék elég puha fémből van készítve a végből, hogy az a hengeres alakjának elhagyásával deformálódhassék és ezen kúpos (10) csap üregét az ék lazításának megakadályozása céljából egészen kitölthesse (3. és 4. ábra). Az ék elhelyezése azonkívül avval az eredménnyel is jár, hogy az orsó (12) részei egymástól eltávolíttatnak és a 4. ábrán föltüntetett helyzetbe hozatnak (azaz azokat a beverés utáni helyzetbe hozzuk). A csap külső fölületén ezáltal ugyanis (17) ütköző fölületeket képezünk ki, melyekre a csavaranya külső fölülete támaszkodik úgy, hogy ily módon a csavaranya az orsón való viszszabaladásában megakadályoztatik. Ebben az elrendezésben ennek az ütköző fölületnek nemcsak az anya külső fölületén van helye, hanem az ezen fölületben kiképezett (18) üreg fenekén is; ez az utóbbi elrendezés avval az előnnyel jár, hogy szogecs módjára védi az éket. Megjegyzendő, hogy a csavaranya fölemelkedésének megakadályozására nem feltétlen szükséges éket alkalmazni, hanem elegendő a (14) ékrovatékkal ellátott csapot a csavaranya ráhelyezése után kinyitni, hogy a szükséges sarkok előállhassanak. Természetes azonban, hogy az említett elrendezés a csavaranya oldásának megakadályozása céljából a 4—11. ábrákon föltüntetett sapka belyett az 1. és 2. ábrákon föltüntetett ékkel is lehet kombinálva. Ez esetben az ék föltétlen kúpos ós a csap mélyedései nem lesznek többé párhuzamos falazatúak. Ennek a kötési módnak még számtalan alakulata is lehet, de az általános elvük mindig csak ugyanaz. így az éknek különböző alakja lehet, pl. csonkakúp vagy csonka gúla, stb. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Csavaranyabiztosítás, jellemezve átlós irányú hosszanti hornyokkal ellátott csavarorsó által, melyen egy rendesen a csavaranyához vagy a csavaranyában kiképezett hornyokba illeszkedő mozgó rész halad át. 2. Az 1. alatt igényelt csavaranyabiztosítás kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy
