42790. lajstromszámú szabadalom • Újítás melegvízfűtési berendezéseken
zött bizonyos magasságkülönbség van és melynél bizonyos meghatározott ellenállások lépnek föl a csövekben, a körfolyam kazánjához való meghatározott melegvezetés (tüzelés) mellett csak egészen meghatározott sebességek és egészen meghatározott nagyságú hőmérsékletek léphetnek föl. BTbből következik, hogy ha az (A, N, a) és (n) vezetékekben az ellenállások megnövekedése oda hat, hogy a helyi körfolyamhoz az (a) csövön át odaáramló vízmennyiség csökken, akkor az (a) csőben bekövetkező csökkenésnek megfelelő vízmennyiség folyik az (o) csőből a (b) csőbe és így az (a)-ból jövő víznek hőmérséklete a fűtőtestekben lehűlt vízzel való keveredés folytán éppen annyival csökken, hogy a hőmérséklet (b)-ben éppen akkora marad, mint amilyen az a főkörfajyamban föllépő ellenállás csökkenés előtt volt. Az itt fölhozottakból továbbá kitűnik, hogy teljesen mellékes, hogy a meleg víznek az (o) és (a) csövek összekötő pontjához való folyását a (K) kazán fűtése vagy valamely más ok hozza-e létre, pld. gőznek vagy levegőnek a főkörfolyamba való bevezetése vagy pedig szivattyúk stb. A csakis a (b) és (m) csövekben lévő víz hőmérsékletének különbségén alapuló keringés a belyi körfolyamokban minden esetben változatlan marad. Képzeljük pld. a fűtési berendezést oly épületben, melyben az expanziós tartály az (A) fővezeték fölött 10 méter magasságban helyezhető el, míg a fölső fűtőtesteknél csak 1 méterrel fekszik magasabban. Ilyen körülmények között a fűtőtestekben mintegy 102° C.-nál, az (A) fővezetékekben ellenben mintegy 122° C.-nál léphet föl gőzképződés. Ha most a berendezés számításánál abból indulunk ki, hogy a víz a berendezés maximális hatásánál a fűtőtestekben 85° C.-ra és az (A) fővezetékben 105° C,-ra hevíttessék, mindkét helyen ugyanazon biztonságunk van a gőzképződés ellen t. i. 17° C. Ha most föltesszük, hogy a fűtőtestek olyan nagyra vannak méretezve, hogy a kivánt melegátadás akkor jön létre, ha a víz 85° C. hőmérséklettel folyik a fűtőtestekhez és ezeket 20° C.-al lehűtve azaz 65° C. hőmérséklettel hagyja el, akkor a víz úgy az (m) és (n) csövekben valamint az (N) főgyűjtővezetókben is az utóbb említett hőmérséklettel fog bírni. Minthogy a hőmérsáklet az (A) - fővezetékben, mint előbb említve volt, 105° C. lehet, tehát 40* C.-sal magasabb, mint az (N) vezetékben, következésképpen ugyanoly melegátadás jön létre a főkörfolyamban, mint a fűtőtestek csoportjaiban, akkor is, ha a fűtőtestek csoportjaiban az időegységében keringő összes vízmennyiségnek csak a fele kering a főkörfolyamban. Ha ennélfogva a fővezetékeket a fűtőtesteknél a keringéshez szükséges vízmennyiséghez viszonyítva az óránkénti vízmennyiség felére számítva méretezzük, a föltételezett viszonyoknál minden kilogramm víz, mely 105 C. hőmérséklettel folyik a fűtőtestek csoportjának egyik (a) csövén keresztül valamelyik (b) csőbe, itt egy másik kilogramm vízzel keverődik, mely az (o) csőből jön ; minthogy ez utóbbi kilogramm vízuek hőfoka 65° C., mindkét kilogramm víz 205 + 65 Q _0 „ . .+ t . , , 1 = 85° C. vagyis az itt kivanadi tos hőmérséklettel fog a (b) csőbe fölszállni. Míg tehát az (o) csőösszeköttetések nél kül szerkesztett fűtőberendezéseknél kényszerítve vagyunk a fővezetékekben ugyanoly vízmennyiséggel számítani, mint a fűtőtestek csoportjainál, addig a találmány szerinti berendezésnél a fővezetékeket csak a vízmennyiség felére kell tervezni, miáltal ezen vezetékek számára jelentékenyen kisebb csőharántmetszeteket kapunk. Ilyen módon vagyis a fővezetékek harántmetszetének csökkentése által kihasználjuk természetesen a jelen találmány által nyújtott lehetőségét annak, hogy a víz mozgásával szemben az eddigieknél nagyobb ellenállású fővezetékeket hátrány nélkül alkalmazhassunk. A fővezetékek harántmetszetének csökkentése által elérjük, mint föntebb hangsúlyoztuk, nemcsak azt, hogy a berendezés előállítási költsége kisebb, hanem a vezetékek kisebb fölülete folytán a melegveszteség is kisebb és így az üzemköltségek is csekélyebbek.
