42745. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos kisugárzások létesítésére és hasznosítására

getelő tokba lehet zárva. Az ozonfejlesztő - fölső vége a tartály (27) szigetelő födelébe van erősítve. A (24) tartály oldalaibél különböző magasságban (28) csövek vezetnek ki, melyek a (29) radiátorokkal vannak összekötve, melyeken át az olaj súlya következtében hűtés céljából kering. A folyékony (23) dielektrikum a külső (17) elektróda és a (9) üvegcső külső fala között- (30) réteget képez, mely a fém- és üvegfölületek közötti légbuborékokat kizárja és a külső elektrióda és a gázpálya közé iktatott dielektrikumnak egy részét képezi. A folyékony dielektrikumot a gázpályától a (9) cső zárt vége választja el. Ha azonban a (9) cső elektromos kisülés folytán áth vagy eltöretnék, a folyékony dielektrikum a törési helyen a gázpályába folyik, azt kitölti, megakadályozza az elektromos rövidzárlatot és gáznak a pályán át való áramlását meggátolja. A 4. ábrán föltüntetett ozonfejlesztőnél a (17) külső elektróda az egész ozonfejlesztő főtámasztóját képezi. Az ozonfejilesztő egy alsjó végén zárt csőből és belső fémelektrjódából áll, mely szintén csőalakú és a külső cső fejrészére van erősítve, attjól azonban üveg- vagy más (31) szigetelő födél által el van szigetelve. A két elektrjóda között (32 33) üvegcsövek vannak elrendezve, melyek a külső (17) fémcső fenekére támaszkodnak. A (33) külső cső alsjó végén zárt és a belső (32) cső alsó vége úgy van lyukgatva, hogy a középső elektrjódán át leáramló gáz a (32 33) üvegcsövek közötti térbe jut és ezen át fölfelé áramlik. A belső (32) üvegcső és a középső elektróda közötti teret szigetelőanyagiból való lágy tömítéssel töltjük ki, hogy a gáz átáramlását megakadályozzuk. Hogy a külső (32) üvegcső és a külső (17) elektrjóda közé olajréteg futhasson be, a (17) elektródában (35) lyukakat képezünk ki. A jelen kiképzés folytán az olaj, az 1. ábrához hasonló módon juthat a gázpár lyába, ha a szilárd dielektrikum áttöretik. Az ozonfejlesztőnek 5. ábrabeli foganatosítási alakja a 4. álprabelitől csakis a (32 33) csövek kiképzésében tér el. A csövek alsió vége itt egyenes és a (34) üvegj gyűrű által van elválasztva, mely csiszolva ' van úgy, hogy a csövek pontosan megfekszenek. Az ozonfejlesztők ^elektródái előnyösen i zárt, a földhöz nem kapcsolt fémes áramkör útján közvetlenül vannak (alkalmas elek| tromos energiaforrással, pl. a (36) váltóáramú transzformátorral (6. ábra) párhuzamosan összekötve. A 6. ábrán két (37, 38) ozonfejlesztő csoport van föltűnt étve, mely csoportok jmindegyike (24) fémtartályba van zárva. Az ozonfejlesztők egyes áramköreihez alkalmas (39) kapcsolok tarj toznak, míg a (40) kapcsolók az egész csoportot befogad'ó áramkörök nyitására és zárására szolgálnak. Miként említettük, a burkoló fémtartályok az elektródákhoz közel elrendezett nagyfelületű vezető részek, melyekre az ozonfejlesztők elektródái induktív miódon hatnak és arra szolgálnak, hogy az áramot szekundér kondenzátorhatással szabályozzák és változtassák. Ezáltal túlságos áramingadozások kiküszöböltetnek iés inem kell az ozonfejlesztőkben fojtjó tekercseket és kondenzátorokat alkalmazni úgy, hogy az ozonfejlesztő elektródái közvetlenül az energiaforrással kötrhetők össze. A körülvevő (24) fémtartály, miként föntebb említettük, szigetelőkre állíttatik, de a gyakorlatban kitűnt, hogy a tartályból csekély áram a földbe megy át és az elérhető jobb hatás ^esetleg eaen- körülménytől is függ. Azonban a tartály hatására vonatkozó ezen elméleti föltevés a találmány tárgyát nem korlátozza. A 7. ábrán a gázkeringés sémája van föltüntetve, melynél az ozonfejlesztők a (41 és 42) főgáz be- és kivezető csövekkel többszörös elágazásban vannak összekötve. A (43) csapok a gázáramnak az egyes ozonfejlesztőktől való elzárására, a (44) csavarok pedijg egy egész ozonfejlesztő cso-i portnak a gázkeringéstől való elzárására szolgálnak. Két, három vagy több ozonfejlesztő sorba, több ily sor azután pár-I huzamosan kapcsolható.