42725. lajstromszámú szabadalom • Újítások a heliografikus eljáráson és ahhoz való szerszám

letet kell a fényérzékeny réteggel ellátni, akkor a harántléc helyett egy tapasztószerszámalakú különleges szerszámot használunk, melynek egy foganatosítás! alakját a mellékelt rajz mutatja két nézetben. Ezen szerszám a (b) fogantyúba befogott igen vékony, rugalmas és az üveglemez méreteinek megfelelő szélességű (a) acéllemezből áll, mely alsó simítófölületén alap fölszinéből egymástól egyenlő távolságban kiálló (c) lábakkal van ellátva. Ezen lábakat legcélszerűbben vékony (d) nikkeldrótok alkotják, melyek az acélpléh alsó éle körül meghajlítva egy külön (e) pléhlemezen vagy hasonlón van megerősítve. Ha ezen szerszámmal végigsimítjuk az egyenletlen vastagságú sűrű zselatinréteggel leöntött üveglemezt, akkor a drótlábakkal ellátott vékony acéllemez követi a fölületnek összes egyenetlenségeit úgy, hogy a lemez minden részén egyenletes, vékony zselatinréteg marad meg, melynek magassága a nikkeldrótlábak vastagságával egyenlő. A fölösleges zselatinanyag ilyen lesimításánál a hátramaradó vékony rétegben* keletkező barázdák a drótlábak elhaladása után rögtön ismét összezáródnak. A használt zselatinanyag sűrűsége folytán a fölületnek jelentékeny görbesége* mellett sem folyik le a keletkezett réteg, mely egyenletes vastagságban gyorsan merevedik meg az egész fölületen. A fényérzékeny zselátinanyag célszerű összeállítása a következő: - 100 g. I-rendű fehér zselatin, mely a forgalomban «I Qualitat weiss extra» jelzéssel bír. 500 cm3

forralt és szűrt víz; 30 g. fehér cukor, 30 cm8

tisztított víztiszta glicerin, 3—5 g. kettős chrómsavas ammónium, 3—5 cm3

maró ammóniák. Ezen utóbbi két anyag az oldatnak 50°-ra való fölmelegítése mellett adagoltatik. A kettős chrómsavas ammónium mennyiségének nem szabad lényegesen eltérni a megadottól. Erősebb adagolásnál ugyanis túlerőben sárga árnyalatot nyer a zselatin úgy, hogy a fény vegyi hátása nem érhet egészen a réteg fenekéig, míg csekélyebb adagolásnál nem cserződik eléggé a zselatin a fény hatása alatt úgy, hogy a lemeznek forró vízzel való utólagos kezelésénél a fényhatásnak kitett réteg is leoldozhatnék. Ha rendes fotográfiai lemez rajzát kell átvinni a zselatinrétegre, akkor az expozició a rendes módon történik. Legjobb, ha nedves kollódium eljárás szerint készített fotográfiai lemezt használunk, melyet a zselatinrétegre fektetünk rá. Az egészet azután fotokémiailag hatályos ívlámpa, vagy a nap sugarainak tesszük ki és az expozició befejezése után meleg vízben hívjuk elő, mikor is a zselatinrétegnek a fény által nem érintett részei teljes vastagságukban leoldódnak és szabaddá teszik az üveglemezt. A kép tehát aszerint, amint negativ vagy pozitív lemezt használtunk, mélyített vagy kiemelkedő alakban jelentkezik a zselatinrétegben. Azonban az így kezelt zselatinlemezt annak megszáradása után sem szabad a képnek bemetszése céljából rögtön a homoksugár hatásának kitenni, mert a fenmaradt zselatin oly töfekeny és rideg, hogy csak rövid ideig állhatna . ellen a homoknak úgy, hogy sem mély bemetszés, sem pedig biztos munka nem volna lehetséges. A zselatinréteg ellenállásának növelésére a jelen találmánynak további részét képező eljárás szerint egy rész 1 : 3 arányú gumioldatból, két rész glicerinből (esetleg cukorból) és három rész vízből összeállított oldatban áztatjuk egy fél óra hosszáig a kiszárított zselatinképet. Ezután a vízzuhany alatt mossuk le és megszárítjuk. A zselatinréteg ezáltal a paragumihoz hasonló szívósságot és rugalmasságot nyer úgy, hogy tetszőleges ideig áll ellen a homoksugárnak, ezenkívül pedig meglepően jól tapad az üveglemezhez. . Azonban nem csupán fotográfiai lemezek képét kell átvinni az üvegre, hanem kézi és tollrajzokat, valamint nyomtatott fölírásokat is. Kitűnt, hogy az eddig nyomtatásra és rajzolásra használt szinek közül még a legjobb fekete szín sem képes elegendő módon visszatartani a fénysugarakat úgy, hogy az eddig ismert eszközökkel létesített