42717. lajstromszámú szabadalom • Csúszó csővel bíró hátralökés által működtetett lőfegyver

az (ft) csap (vagy csavar) rögzíti, mely az (F) lemezen és az (A) toknak oldalfalain átjár, mely utóbbiak közé az (F) ütköző lemeznek hátsó része illeszkedik, Az (A) tokon a (G) fodőlemez van ágyazva, mely mellső végén csuklós összeköttetésben áll a tokkal és fölcsappantható. A (G) födőlemez a (H) rúgóhüvelyt hordja, mely' a (G) födőlemezzel esetleg egy darabban készíthető. A (H) rúgóhüvely a (J) menesztőtokot tartalmazza, melynek (i) toldata a (D) záródugattyúnak (d) akaszával kapcsolódik úgy, hogy ezen két rész együttesen kénytelen előre- és hátramozogni. A (D) záródugattyúnak (d) akasza oldalt meg van hosszabbítva (3. ábra) és ezen meghosszabbított rész forgantyúvá van kiképezve, melynek segélyével a závárzat töltés, kiürítés vagy a 'fegyver szétszedése céljából nyitható. A (H) rúgóhüvelyben a (K) rúgócsap van elrendezve, melynek (k) toldata a (G) födőlemezben vagy a (H) rúgóhüvely falában bajonettszerű reteszeléssel van rögzítve. A (H) rúgóhüvely továbbá az (L) zárórugót tartalmazza, mely elől a (J) menesztőtok fenekéhez, hátul pedig a (k) rúgócsaphoz szorul. A (K) rúgócsapnak (k) toldata fog gyanánt van kiképezve és az (P) ütközőlemeznek egy - bevágásával kapcsolódik (1. és 2. ábra). Minthogy az (L) zárórúgó a (K) rúgócsaphoz szorul, a (k) toldat a (G) födőlemez hátsó része és az (F) ütközőlemez közt csappanó zárt képez, melyet a (H) rúgóhüvelyből kinyúló (K) rúgócsapnak fejére gyakorolt nyomással megoldhatunk. Az (A) tok, a (B) záróhüvely, a (G) födőlemez és a (H) rúgóhüvely hosszirányú hasítékkal bírnak, hogy a (D) záródugattyú visszaszökésénél a (d) akasznak és az (i) toldatnak pályáját szabaddá tegyék. A (B) záróhüvelynek előremozgása azáltal határoltatik, hogy annak hátsó, éllel ellátott része az (A) tok megfelelő ütközőjéhez ütődik, míg a (D) záródugattyúnak előremozgását (d) akaszának a (B) hüvely megfelelő fölületéhez, valamint zárófejének a cső hátsó végéhez való ütődés határolja. Amint az 1. és 2. ábrákból látható, a (C) záróemeltyű hátsó, rézsútosan elvágott (cl) végével az (F) ütközőlemeznek rézsútos (f2) fölülete által akként vezettetik, hogy mellső vége a záróhelyzetből elmozdul, mihelyt a (B) záróhüvely és a cső, valamint az azzal a (C) záróemeltyű útján összekapcsolt (D) záródugattyú is az l. ábrában föltüntetett helyzetből a 2. ábra helyzetébe mozgattatik, ami vagy a visszalökő erő hatása folytán, vagy a (D) záródugattyú fogantyújának visszarántásakor következik be. A (C) záróemeltyű rézsútos (cl) fölületének távolsága az (F) ütközőlemez hasonló (f2) fölületétől akként van megszabva, hogy az egymással összekapcsolt (B D) és (C) részeknek a szétkapcsolás előtt annyira kell visszamozogniok, míg a (C) záróemeltyű mellső részének (c3) vízszintes fölülete nem jut le az (A) toknak hasonló (a) fölületéről Ha a (D) záródugattyút fogantyúja segélyével még tovább húzzuk, akkor az addig mozog hátra, míg hátsó végével az (F) ütközőlemezbe nem ütközik, miközben a (B) záróhüfely, a (C) emeltyű által megakasztva, mozdulatlan marad. Ebben a visszamozgásban a (D) záródugattyúval összekötött (J) menesztőtok is részt vesz és így az (L) zárórúgó megfeszíttetik. Mihelyt aztán a (D) záródugattyú szabadon bocsájtatik, az (L) zárórúgó a záródugattyút a (J) tok segélyével ismét előremeneszti és pedig előbb a 2. ábrában föltüntetett helyzetbe. Ekkor a (C) záróemeltyűnek mellső vége ismét az 1. ábrában föltüntetett záróhelyzetbe mozgattatik, mivel az (L) zárórúgónak előremozgató ereje a (C) záró emeltyűt akként befolyásolja, hogy rézsútos (c2) fölülete, mely az (A) toknak rézsútos (a2) fölületéhez fekszik, a (C) záróemeltyűnek mellső végét kényszermozgásúan a záróhelyzetbe hozza, mihelyt a (D) záró dugattyú annyira előrehaladt, hogy a (C) záróemeltyűnek záró vége mögéje kerülhet. Mihelyt a (C) záróemeltyű ebbe a záróhelyzetbe jut, a most már egy-