42716. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fáknak, különösen furníroknak egyesítésére
Megjelent 1908. évi augusztus hó 31-én. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 42716. szám. Viri/c. OSZTÁLY. Eljárás fáknak, különösein furniroknak egyesítésére. OHNSTEIN ALBERT GÉPÉSZMÉRNÖK BERLINBEN. A bejelentés napja 1905 április hó 8-ika, Elsőbbsége 1904 május 9-ével kezdődik. Fáknak, különösen furniroknak egyesítésére, ahogy ezek pl. székülések és más efélék számára használtatnak, eddigelé elvileg két eljárás állott rendelkezésre. Az egyik, a közönséges egyesítés, abban állott, hogy a furnirokat az egyesítendő oldalukon a ragasztóanyaggal bekenték, egymásra helyezték és azután több órán át a kötőanyag megszáradásáig sajtolták. Ezen eljárás tömeggyártásra annyiban alkalmatlan, amennyiben a sajtoló nyomás alatti szárítás, így pl. széküléseknél a többnyire előre alakított foglaló deszkákban, a több óráig tartó szárítási periódusnál fogva ezen foglaló deszkáknak nagy készletét teszi szükségessé és azonfölül nagy szárító helyiségeket igényel, egyéb tecknikai nehézségektől el is tekintve. A gyakorlat követelményeinek már ló• uv 41-3499 nyegesen jobban megfelelt a . X X y_344 7 számú osztrák-magyar szabadalomban leírt eljárás, melynél a ragasztószer a furniroknak később egyesítendő fölületeire vitetik és száríttatik rá, mire az egyesítés a megszáradt ragasztószerrel ellátott furniroknak egymásra helyezése után néhány perc alatt fűtött sajtol óban foganatosíttatik. Ezen eljárás, mely már tulajdonképen nem tekinthető összeragasztási eljárásnak, mert a megszáradt ragasztószer egyesítését a meleg sajtolónyomás végzi, megfelelt ugyan annyiban a nagyüzem követelményeinek, hogy a száraz ragasztószerrel ellátott furnirokat tetszőleges mennyiségben elő lehetett készíteni és azokat abban a pillanatban, amikor szükséges volt, néhány perc alatt melegen és nyomás alatt egyesíteni lehetett úgy, hogy azok a sajtoló elhagyása után már azonnal eladásra kész lemezeket képeztek. Mindazonáltal ezen eljárásnak a nagyüzembén van egy hátránya és pedig az, hogy a ragasztószérbevonatnak a furnirlapokra való rászárítása a gyártást nagyon terheli. Egyrészt a csak némiképen jövedelmező termelésre berendezett gyárhoz igen nagy helyiségek szükségesek, ha meggondoljuk, hogy pl. naponkénti 10.000 székülés gyártásához 30.000 furnirlemez szárítandó, miután minden ülés három lemezből áll. A szárítási művelet tehát, mely a leírt első eljárásnál annyira terhes, itt is foganatosítandó. Mig azonban ott a ragaBztószer szárítása a furnirokon az egyesítés után történik, addig itt ezen szárítás az egyesítés előtt foganatosíttatik. Másrészt azonban még igen nagy technikai hátrány az is, hogy a
