42666. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasúti kocsik izzófényű gázlámpáin

tént kilendítése után a Bunsenlángzó a sugárvetővel együtt könnyen kivehető és szükség esetén olajpereccel helyettesíthető. Ezzel ellentétben az eddigi izzófényű lámpáknál az egész szerkezetet vagyis a tartó kart a lángzóval és nz izzótesttel együtt kellett kiforgatni, ami egyrészt igen bonyodalmas és másrészt oly elrendezésű lámpaszerkezethez vezetett, melyre a lepkelángzójú lámpákról ezeknek egyszerű átalakításával nem lehetett áttérni, míg az imént leírt elrendezésnél az egyik világításról a másikra való áttérés céljából nem kell egyebet tenni, mint a régi tartó kar helyébe az (1) kart szerelni. A (3) keverőkamra a keverési levegőt ismert módon a sugárszerű (4) csöveken át kapja, melyek a (17) gyűrű segélyével a sugárvető (6) kéményének pereméhez szoríttatván a Bunsenlángot helyzetében biztosítják. Előnyös ezen gyűrűt a rajzban föltüntetett módon a (7) köpennyel megtoldani, miáltal a (6) kémény és a (7) köpeny között egy gyűrűs tér képződik, melyben az (x) nyíl irányában a (4) csövekhez áramló keverési levegő hatásosan előmelegíttetik. A találmány szerint továbbá a (3) keverési kamrából kiinduló (5) lángzócsőnek végére a (8) hüvely van rácsavarolva, mely sugárirányú (12) karokkal a kémény felé nyúlva a lángzónak központos helyzetét biztosítja. Ezen hüvelynek karjain az izzótestet vagy közvetlenül vagy egy külön, a 2. ábrában oldalnézetben is föltüntetett (9) tartó közvetítésével függesztjük föl, mely utóbbi bayonettzár vagy hasonló rögzítő szerkezet segélyével van az illető karokkal összekötve. Az izzó testnek a (12) karokon való közvetlen fölfüggesztése esetében (1. ábra) az utóbbiakat a lefele nyúló (13) toldatokkal (3. ábra) látjuk el. Lehet továbbá az (5) csőre csavarolandó (8) hüvelyt a 4. ábrában látható módon annyira meghoszszabbítani, hogy az egyszersmind az (5) csőnek kibocsátó végét alkossa. Mindkét esetben ezen kibocsátó végét lefelé szűkülő harántmetszettel szerkesztjük, miáltal hosszú láng létesül és így egyrészt az izzótest jobban hevíttetik, másrészt a láng begyüladása még akkor sem következik be, ha a gáznyomás csökken' Ennek folyományaként a láng elsőtótítése a régi sötétítő szerkezetnek fölhasználásával a gázcsap részbeni zárásával eszközölhető és így nem kell, mint az eddigi izzófényű lámpáknál, bonyodalmas sötétítő szerkezeteket és gyujtólángokat alkalmazni. Egy további újítás abban áll, hogy a (14) sugárvetőben (1. ábra) oly méretezésű (10) áttöréseket képezzünk ki, melyeken a gyujtókészülék kényelmesen átfér, miáltal lehetővé válik a lámpát a kocsi tetejéről is meggyújtani. A találmány szerint továbbá a sugárvetőnek karimájában is oly nagyságú (11) áttörések vannak kiképezve, hogy azokon a lámpa meggyújtásánál a sugárvető és lámpacsésze közötti térben nagy mértékben k terjedő gázok és égési termékek szabadon és elég gyorsan távozhatnak, minek következtében az említett térben a gyújtás az izzótest megsérülését okozó robbanás nélkül megy végbe. Ugyanazon hatást érjük el akkor is, ha az előbb említett, a fölülről való gyújtást lehetővé tevő (10) áttöréseket a 6. ábrában föltűnte tett módon oly nagyra méretezzük, hogy azok a robbanási gázoknak és égési termékeknek kellő kiterjeszkedését teszik lehetővé. Ezen esetben, melyben tehát a káros robbanás elhárítása céljából nem kell a sugárvetőnek karimájában is áttöréseket kiképezni, előnyös a (15) zománclemezt az 5. ábrában föltüntetett módon akként elrendezni, hogy (14) sugárvetőtől bizonyos távolságba feküdjék és így lehetővé tegye a gázoknak és égési termékeknek a berajzolt nyilak irányában való távozását. A zománclemeznek egy szintén célszerű kiképzését a 7. ábra tünteti föl, mely szerint a zománclemez középső részében (16) áttörések elrendezése folytán (16) bordák létesülnek, melyek az izzótest fölfüggesztésére alkalmazhatók és így külön izzó testtartónak alkalmazását fölöslegessé teszik. A 8—14, ábrákban az előzőkben leírt újí-